Német lányok százezrei epekedtek a Führerért, és sok mindent odaadtak volna, ha akár csak egy éjszakát vele tölthettek volna, csak nagyon keveseket engedett közel magához. Ha mégis szerelmi viszonyt kezdett egy lánnyal, szinte azonnal nyilvánvalóvá tette a számára: életében csak sokadrangú szerepet tölthet be. Kalandjai nem egyszer tragikus véget értek.
A nácikat a legnagyobb jóindulattal sem lehetne a női egyenjogúság élharcosainak tekinteni. A Nemzetiszocialista Német Munkáspárt, az NSDAP fennállása alatt mindvégig a konvencionális női szerepfelfogás mellett foglalt állást. Szemükben az igazi nő az otthon nyugalmának őrzője volt; életének értelmet egyedül gyermekei felnevelése és a férje kiszolgálása adhatott.
Hitler is hasonló álláspontot képviselt. A nőkkel szemben a felszínen mindig régimódi úriember maradt, ám valójában mélységesen megvetette a szebbik nem képviselőit. Avítt mintákat követő felfogása később szeretőihez való viszonyában is megnyilvánult. A legtöbb nőt formázható, a férfi akaratának minden szempontból alávetett tárgyként kezelte. Csak nagyon kevesen vívták ki az elismerését. A politikát a férfiak dolgának tartotta, amelybe jobb, ha a nők nem avatkoznak bele.
A Führer a legmesszebbmenőkig tartózkodott a szexuális kicsapongástól. Lakásán sohasem fogadott prostituáltakat, a második világháború alatt még a német főhadiszállásokon töltött hosszú hónapok alatt sem volt viszonya senkivel. Titkárnőit sem zaklatta, pedig könnyen elképzelhető, hogy néhányan közülük nem utasították volna vissza a közeledését.
Hitler számára külügyi sajtófőnöke, az Ernst Hanfstaengl feleségéhez és nővéréhez, Helene és Erna Hanfstaenglhez hasonló finom arcvonású, elegáns, csinos nők jelentették a szépségeszményt. Helenának egy alkalommal térdre rogyva még szerelmet is vallott, de végül vele sem került intim kapcsolatba. Bár elsősorban a vékony lányok tetszettek neki, a teltkarcsú idomok sem voltak ellenére, a túlsúlyosak viszont kifejezetten taszították. A nála magasabb nők társaságát kerülte.