2025. július 30., szerda
Judit névnapja
Judit névnapja
Karl Hermann Frank, a náci megszállás egyik kulcsfigurája Csehországban és Morvaországban, 1946. május 22-én halt meg oszlopos akasztás által Prágában. A kivégzése a második világháborút követő háborús bűnösök elleni megtorlás egyik legismertebb jelenete volt, amely szimbolikus lezárása lett a náci terror éveinek a cseh nép számára.
Frank 1898-ban született Karlsbadban, az Osztrák–Magyar Monarchia területén. Már fiatalon bekapcsolódott a szudétanémet nacionalista mozgalomba, majd csatlakozott a náci párthoz, ahol gyorsan emelkedett a ranglétrán. 1939-ben, a náci Németország Csehszlovákia megszállása után, ő lett a Cseh–Morva Protektorátus államtitkára, valamint a magas rangú SS- és rendőri vezető. Hatalma kiterjedt a Gestapo, az SD, valamint a helyi rendfenntartó erők felett is.
Frank uralma alatt brutális megtorlások, tömeges letartóztatások és nyilvános kivégzések váltak a mindennapok részévé. Különösen hírhedtté vált 1942-ben, amikor Reinhard Heydrich meggyilkolása után elrendelte a Lidice és Ležáky falvak megsemmisítését. Férfiakat kivégeztek, nőket koncentrációs táborokba hurcoltak, a gyermekeket megölték vagy elnémetesítették. Frank retorikája a rádióban is kegyetlenséget hirdetett: "még több vér fog folyni, ha ellenálltok" – figyelmeztette a cseh népet.
1945 tavaszán, miközben a náci Németország összeomlott, Frank továbbra is a fegyveres ellenállás eltiprásán dolgozott. A prágai felkelés idején parancsot adott a civilek és partizánok elleni tűzmegnyitásra. Végül az amerikai erők fogták el, és bár Frank remélte, hogy elkerülheti a cseh bíróságot, kiadták Prágának.
1946 elején megkezdődött Frank pere, ahol háborús bűnök és emberiség elleni bűncselekmények vádjával állt bíróság elé. A bíróság bűnösnek találta, többek között a Lidice és Ležáky mészárlásokért, valamint a megszállás alatt elkövetett terrorcselekményekért. Az ítélet halálbüntetés volt, amelyet nem halogattak.
1946 május 22-én több ezer ember gyűlt össze a prágai Pankrác börtön udvarán, hogy tanúja legyen a kivégzésnek. Nem használtak klasszikus akasztófát: Franket egy faoszlophoz kötözték, és a nyaka köré hurkolt kötelet egy gerendán átvetve lassan húzták fel a levegőbe. Ez az úgynevezett oszlopos akasztás lassú és fulladással végződő kivégzési forma, amelyet különösen náci háborús bűnösökre alkalmaztak. Frank percekig néma küzdelemben vergődött, míg teste végül elernyedt.
Karl Hermann Frank kivégzése nem csupán egy náci vezető halála volt, hanem szimbolikus igazságtétel is a cseh nép számára. Az oszlopos akasztás módszere és a nyilvánosság előtti végrehajtás egyaránt azt szolgálták, hogy világos üzenetet küldjenek: a háborús bűnök nem maradnak büntetlenül. A kivégzés emlékeztetőül szolgál arra, milyen súlyos következményei lehetnek az embertelenségnek és a zsarnokságnak.
Ajánlott olvasmányok és videók a témában:
Ezek a források további részleteket kínálnak a náci uralom borzalmairól, valamint arról, hogyan zajlott a háború utáni elszámoltatás.
