A történelem során sok hírhedt diktátor tetteit ismerjük, de van néhány kevésbé ismert tény róluk, amelyek különös és meglepő fényben tüntetik fel őket. Nézzük meg Adolf Hitler, Saddam Hussein, Joszif Sztálin és Kim Dzsongil néhány ilyen vonását.
Adolf Hitler neve a történelemben a második világháború és a holokauszt borzalmaival forrt össze. Azonban kevesen tudják, hogy Hitlernek volt egy különös érdeklődése az állatvédelem iránt. Hitler vegetáriánus volt, és szigorúan ellenzett mindenféle állatkínzást. 1933-ban, hatalomra kerülése után Németországban szigorú állatvédelmi törvényeket vezetett be, amelyek a világ egyik legszigorúbbjai közé tartoztak abban az időben. Az állatokkal való bánásmódot szabályozó törvények közé tartozott az állatkísérletek és a fájdalmas vágási módszerek tilalma is.
Saddam Hussein neve a diktatórikus vezetés és a kegyetlenség szinonimája lett, különösen az iraki háború és az iraki nép ellen elkövetett bűncselekmények kapcsán. Azonban kevesen tudják, hogy Hussein titkos szenvedélye volt az irodalom, különösen a romantikus regények írása. Az iraki diktátor több romantikus regényt is írt, amelyek közül néhányat álnéven publikált. Az egyik legismertebb regénye, a „Zabibah és a király” egy allegorikus történet, amely Irak történelmére és politikai helyzetére utal, de romantikus szálakkal szőtt.
Joszif Sztálin neve a sztálinista terror, a nagy tisztogatások és a gulágok rémtetteivel forrt össze. Ám kevesen tudják, hogy Sztálin fiatal korában költői ambíciókat is dédelgetett. Fiatalon grúz nyelvű verseket írt, amelyek közül néhányat publikált is helyi irodalmi folyóiratokban. Versei hazafias és romantikus témákat érintettek, és tehetsége elismerést is nyert néhány kortárs irodalmi kritikus részéről. Bár később teljes mértékben a politikai karrierjére koncentrált, ezek a versek bepillantást engednek a zsarnok fiatal énjébe, amely még nem volt megfertőzve a hatalomvágy által.
Kim Dzsongil, az észak-koreai diktátor, aki apja, Kim Ir Szen után lépett hatalomra, szintén számos rémtettéről ismert. Ugyanakkor volt egy különös szenvedélye, amely a nyugati világ számára meglepő lehet: a filmek iránti rajongása. Kim Dzsongil fanatikus filmgyűjtő volt, és különösen érdeklődött a japán kaidzsú (óriásszörny) filmek iránt, különösen a Godzilla filmekért. Rajongása odáig terjedt, hogy elrabolt egy dél-koreai filmrendezőt és annak színésznő feleségét, hogy segítsenek neki egy saját kaidzsú filmet készíteni. Az eredmény egy szürreális észak-koreai film lett, amely „Pulgasari” címen vált ismertté, és amely erősen hasonlít a Godzilla filmekre.
Ezek a tények arra emlékeztetnek bennünket, hogy a történelem legsötétebb alakjai is emberiek voltak, saját érdeklődésekkel és szenvedélyekkel. Bár ezek a tények nem enyhítik tetteik súlyosságát, mégis érdekes bepillantást nyújtanak komplex személyiségükbe.