Szárcsák, bütykös hattyúk, vadkacsák lubickolnak, fogócskáznak belvárosi tóban (Werdenbergersee, Svájc)

A szárcsa (Fulica atra) a madarak osztályának darualakúak (Gruiformes) rendjébe, a guvatfélék (Rallidae) családjába tartozó faj. Népi megnevezései: hóda, tikhódas, sárcsa, sárcza, szacskó. Európában és Közép-Ázsiában költ, Afrikában, Dél-Ázsiában és Ausztráliában előfordul, illetve telel. Sikvidéki tavakon él, a hegyvidéket kerüli. Testhossza 36–38 centiméter, szárnyfesztávolsága 70–80 centiméter, tömege 600–1000 gramm.

Szeme világospiros, csőre és homloklemeze vakító fehér. Ez a homlokpajzs, ahol a bőr pikkelyesen szaruszerű, az ivari ciklusban megnagyobbodik. Lába ólomszínű, sarkánál pirosas sárgászöld. A tolla fekete. Ujjain bőrlebenyek vannak az úszás elősegítésére. Jellegzetes "piksz-piksz" kiáltásairól és ugatásszerű hangjáról távolról felismerhető.

Bukómadarakkal rivalizál, több méter mélyre is leúszik táplálékáért. Hosszas, csapkodó vízfelszíni nekifutással emelkedik a levegőbe, vonuló madár. A be nem fagyó tavaknál áttelel. Halastavakon komoly károkat okozhat a vízinövényzetben. Vízi rovarokkal, halakkal, férgekkel és puhatestűekkel táplálkozik. A vízre, nádasba nádból épített fészkében, 7-9 tojásán 21-24 napig kotlik. A fiókák fészekhagyók és kikelésük után nem sokkal követik anyjukat a vízbe. A bütykös hattyú (Cygnus olor) a madarak (Aves) osztályának lúdalakúak (Anseriformes) rendjébe, ezen belül a récefélék (Anatidae) családjába tartozó faj. Dánia nemzeti madara. Európában és Nyugat-Ázsiában honos (kelet felé Mongóliáig).

Egykor a mocsarakban és vizekben gazdag Közép-Európában mindenütt megélhetett. Testhossza 145–160 centiméter, szárnyának fesztávolsága 208–238 centiméter. A hím testtömege 9–14 kilogramm, a tojóé 7–11 kilogramm, ezzel az egyik legnagyobb testű röpképes madár. Tollazata tiszta fehér. Szeme barna, csőre vörös, nevét adó bütyke és kantárja fekete, lába barnásfekete vagy tiszta fekete, nagy széles úszóhártyával. A bütyök a hímnél jobban fejlett, mint a tojónál. Álló- vagy lassan folyó vizeken költ, ahol bőséges táplálékra van szüksége.

Tápláléka vízinövények részeiből és magvaiból, rovarokból, férgekből, kagylókból, apró kétéltűekből és halakból áll. Hosszú nyakával a tófenékről tépi a táplálékát, ahol a récék már nem jelentenek konkurenciát. Természetétől fogva vándormadár, télen 1000 km-nél többet is megtehet, hogy Európa enyhébb területein teleljen.

A parkokba betelepített példányai gyakran a nagyvárosok be nem fagyott vizein maradnak, ahol mindig eteti őket valaki. A tőkés réce vagy vadkacsa (Anas platyrhynchos) a madarak osztályának lúdalakúak (Anseriformes) rendjébe és a récefélék (Anatidae) családjába tartozó faj. Kóborló egyedei sokfelé eljutnak, így Afrikába, Közép- és Dél-Amerikába is.

Az ember is segítette elterjedési területe megnövelését, mivel betelepítette az Egyesült Államok keleti részébe, a Bermuda-szigetekre, Ausztrália, Új-Zéland és Új-Kaledónia területére is. Onnan a faj sokfelé eljutott kóborlásai során, így a Csendes-óceán sok szigetén észlelték már. Ezen felül betelepítették a Francia déli területek több szigetére, így a Kerguelen-szigetekre, továbbá a Falkland-szigetekre és a Macquarie-szigetre is.