2024. december 18., szerda
Auguszta névnapja
Auguszta névnapja
Az Észak-Amerikából származó fekete törpeharcsa egyike a legelterjedtebb invazív halfajoknak a Balatonban. Európába gazdasági okokból telepítették be, mivel ízletes húsáért halászták. Azonban az itteni környezeti adottságok miatt kisebb méretű és rendkívül szapora populációk alakultak ki. A törpeharcsa rendkívül agresszív ragadozó, amely elsősorban makrogerinctelenekkel (csigákkal, kagylókkal) és kisebb halakkal táplálkozik. Mivel az élőhelyei egyre jobban kedveznek neki, a Balaton partmenti öbleiben és kikötőiben már jelentős mennyiségben előfordul. Elterjedése súlyosan veszélyezteti az őshonos halakat, például a süllőt és a bodorkát, mivel versenybe száll velük az élelemért és a szaporodási helyekért.
Az ezüstkárász, amely eredetileg Távol-Keletről származik, az 1950-es évek óta van jelen Magyarországon. Ez a halfaj a Balatonban is elszaporodott, és különösen veszélyes az őshonos széles kárászra. Az ezüstkárász rendkívül alkalmazkodóképes, gyorsan terjed, és kiszorítja természetes élőhelyéről az őshonos fajokat. E faj populációinak kontrollálása rendkívül nehéz, mivel gyorsan szaporodik és az élelemforrások széles skáláját képes kihasználni.
A naphal Észak-Amerikából került Magyarországra, és akvaristák révén telepedett meg a Balatonban. Bár kisebb testméretű halfaj, komoly problémát okoz, mivel rendkívül területtartó, agresszívan védi a fészkét, és kiszorítja a hasonló életmódú őshonos fajokat. Táplálkozása nagyrészt gerinctelenekből és kisebb halakból áll, ami tovább csökkenti az őshonos fajok esélyeit a táplálékszerzésben.
Az amurgéb az egyik legújabb és legveszélyesebb invazív halfaj Magyarországon, amely gyorsan terjed a Balaton vízrendszerében is. Ez a faj különösen veszélyes az őshonos fajokra, mivel rendkívül alkalmazkodóképes és szinte minden körülmények között képes túlélni. A táplálékkonkurencia révén szorítja ki az őshonos halfajokat, és különösen nagy veszélyt jelent a kis halak és ikrák számára, amelyekkel táplálkozik.
Az invazív halfajok jelenléte súlyosan veszélyezteti a Balaton törékeny ökoszisztémáját. Az inváziós fajok gyors szaporodása és agresszív viselkedése miatt az őshonos fajok nem tudnak versenyben maradni, ami hosszú távon a biológiai sokféleség csökkenéséhez vezethet. Ezen kívül az invazív fajok gyakran olyan táplálékláncokat hoznak létre, amelyek megváltoztatják a tó táplálékforrásait és vízminőségét is.
A fekete törpeharcsa és az amurgéb példája jól mutatja, hogy a táplálékért folytatott verseny, valamint a ragadozó életmód közvetlenül fenyegeti az őshonos fajokat. Ezek a halak elsősorban a kisebb gerinctelenek és halivadékok fogyasztásával csökkentik az őshonos fajok populációját. Az ezüstkárász és a naphal is hasonló módon befolyásolja a Balaton ökológiai egyensúlyát.
A szakértők szerint az invazív fajok terjedésének megállítása és kontrollálása rendkívül nehéz, de a horgászok és a kutatók együttes erőfeszítései segíthetnek. A fekete törpeharcsa esetében például a kifogott egyedeket nem szabad visszaengedni a tóba, sőt a horgászoknak javasolt az ivadékfelhők kimerítése, hogy csökkentsék a faj populációját. Az ezüstkárász és más invazív fajok esetében azonban a kontroll sokkal bonyolultabb, mivel ezek a fajok rendkívül gyorsan szaporodnak és nehéz őket megkülönböztetni az őshonos fajoktól.
Balatoni Limnológiai Kutatóintézet készített egy filmet 2023-ban a balatoni inváziós fajokról, mely nemcsak a halakkal foglalkozik, de az inváziós növénnekkel is. Filmben főként a kéevésbe ismert inváziós fajokkal foglalkoznak. A film bemutatja, hogy, az ember természet-átalakító tevékenysége és a klímaváltozás, hogyan változtatja meg a természetes életközösségeket pillanatok alatt, és hogyan segíti új élőlények elterjedését.
