Harry, az 50 éves fehérorosz férfi elhatározta, hogy távol a város zajától, saját kezűleg épít házat az erdő mélyén. Szerette a természet közelségét, és minden nap egy lépéssel közelebb került álmai otthonához. Egyik délután, amikor a faház alapjain dolgozott, egy apró, csíkos vaddisznó malac tűnt fel a fák közül. Harry először megijedt – a malac valószínűleg az anyjával volt, aki a közelben lehetett, és a felnőtt vaddisznók köztudottan veszélyesek. Óvatosan várt, de az anya soha nem érkezett meg.
Ahelyett, hogy elüldözte volna a malacot, Harry úgy döntött, hogy befogadja. Elnevezte Jamesnek, és gondoskodott róla, mintha csak egy kiskutya lenne. Az apró állat idővel hozzászokott Harry társaságához, és mindketten felfedezték, hogy a kölcsönös bizalom és barátság különleges kapocs lehet köztük.
Ahogy telt az idő, Harry és James kapcsolata elmélyült. A férfi, aki egykor magányosan dolgozott az erdőben, most egy hűséges társat kapott. James ott volt mellette minden nap, és ez a váratlan találkozás örökre megváltoztatta Harry életét. A magányos építkezés már nem csak a ház létrehozásáról szólt – egy új kezdetet is jelentett, ahol ember és állat egymás mellett találtak otthonra.