2025. február 5., szerda
Ágota névnapja
Ágota névnapja
Az orvostudomány fejlődése hosszú és kanyargós úton haladt. Ami ma egyértelműen életveszélyes és abszurd, egykor bevett gyakorlat volt. Az alábbiakban nyolc olyan bizarr orvosi tévhitet mutatunk be, amelyek nemcsak hogy teljesen értelmetlenek voltak, de gyakran komoly veszélyt jelentettek a páciensekre nézve.
Az egyik legősibb orvosi beavatkozás a koponyalékelés (trepanáció) volt, amelyet már az őskorban is alkalmaztak. A művelet során egy lyukat fúrtak vagy vágtak a beteg koponyájába, hogy a „rossz szellemek” távozhassanak. Bár egyes esetekben a koponyaűri nyomás csökkentése tényleg hasznos lehetett, a legtöbb beteg az eljárás után fertőzésben vagy vérveszteségben halt meg.
A vérlecsapolás évszázadokon át az egyik legnépszerűbb orvosi kezelés volt. Az orvosok úgy hitték, hogy számos betegség oka a testnedvek egyensúlyának felborulása, ezért piócákkal vagy éles késsel csapolták meg a beteg vérét. Gyakran épp ezzel gyengítették le végzetesen a pácienseket. Az egyik leghíresebb áldozat George Washington, aki az életét vesztette a túlzott vérlecsapolás miatt.
Az ókori Egyiptomban a fogfájás kezelésére egy meglehetősen bizarr módszert alkalmaztak: döglött egeret helyeztek a fájós foghoz vagy őrölve pasztát készítettek belőle. Azt hitték, hogy ez csillapítja a fájdalmat. Valójában viszont az egér testében található baktériumok csak súlyos fertőzéseket és egyéb betegségeket okoztak.
A középkorban a gyógyítók gyakran alkalmaztak emberi vagy állati ürüléket különböző betegségek kezelésére. A sebeket trágyával borították be, hogy elősegítsék a gyógyulást, vagy állati ürüléket kevertek gyógynövényekkel és kenőcsökkel. A valóságban ezek a módszerek nemcsak hogy nem segítettek, hanem életveszélyes fertőzéseket is okoztak.
A 16-17. században Európában elterjedt nézet volt, hogy a halott emberi testből kivont anyagok gyógyító hatásúak. A vértől a csontig, mindenféle testrészt felhasználtak – sokan például múmiaporral próbálták gyógyítani a betegségeket. Ez a módszer nemcsak undorító, de teljesen hatástalan volt, és sok esetben mérgező anyagokat juttattak a szervezetbe.
A 19. században az orvosok úgy gondolták, hogy a tejet vénásan lehet beadni a betegeknek a vér pótlására. Azt hitték, hogy a tej szerkezete hasonló a véréhez. Sajnos a valóságban ez súlyos gyulladást és szinte azonnali halált okozott.
A 19. században és a 20. század elején a morfiumot és az ópiumot gyakran alkalmazták csecsemők és kisgyermekek megnyugtatására. A „nyugodt baba” érdekében gyakran halálos adagokat adtak nekik, hiszen az orvosok nem ismerték pontosan a megfelelő dózisokat. Ennek következményeként sok kisgyermek légzési elégtelenségben halt meg.
A 18. században az egyik legfurcsább orvosi kezelés az volt, hogy dohányfüstöt fújtak a betegek végbelébe. Ezt különösen fulladásos esetekben, valamint különböző betegségek kezelésére alkalmazták. Azt hitték, hogy ez serkenti a légzést és visszahozza az eszméletlen embereket. Később rájöttek, hogy a dohányfüst mérgező anyagokat tartalmaz, és teljesen hatástalan.
A történelem során az emberek gyakran veszélyes és értelmetlen módszerekkel próbálták kezelni a betegségeket. Ezek az orvosi tévhitek nemcsak hogy hatástalanok voltak, hanem sokszor komoly egészségügyi károkat is okoztak. Szerencsére a modern orvostudomány fejlődésének köszönhetően ma már ezek a módszerek csak a történelem abszurd fejezeteiként maradtak fenn.
