A banyapúp a nyak alsó részén, jellemzően a C7-es nyakcsigolya környékén megjelenő fokozott kiemelkedés. Sokaknál elsősorban esztétikai problémát jelent, de előrehaladottabb esetben nyaki fájdalom, merevség, mozgásbeszűkülés vagy tartáshiba is társulhat hozzá.

A nyak alsó részén kitapintható csigolya önmagában nem kóros jelenség. A C7-es csigolya tövisnyúlványa természetes módon is hosszabb, ezért sok embernél jól érezhető vagy akár látható is.
A probléma akkor kezdődhet, ha valaki hosszú időn át gyakran tartja előre biccentve a fejét. Ilyenkor az alsó nyaki és felső háti szakaszra jelentősen nagyobb teher kerül. A fej átlagosan körülbelül 4–5 kilogramm, de előrehelyezett fejtartásnál a nyaki terhelés ennek többszörösére is nőhet.
Ez különösen gyakori lehet ülőmunkát végzőknél, sokat telefonozóknál, laptop előtt dolgozóknál vagy azoknál, akik hosszú éveken át görnyedt testhelyzetben töltik a napjaikat.

A banyapúp összetett jelenség. A tartásprobléma mellett szerepet játszhat a fokozott háti kifózis, vagyis a hát felső részének túlzott görbülete is. Ha a hát púposabbá válik, a nyak gyakran előrecsúszik, a felső nyaki szakasz pedig kompenzálni próbál.
Hosszabb távon a szervezet alkalmazkodik a terheléshez: a környéki kötőszövetek feszesebbé válhatnak, romolhat a vér- és nyirokkeringés, és egyes esetekben zsírfelrakódás is kialakulhat a nyak tövénél.
Ritkábban hormonális okok is közrejátszhatnak. Például Cushing-szindróma esetén jellegzetes lehet a nyak-hát átmeneténél megjelenő zsírfelhalmozódás, de a tartós stresszhez kapcsolódó kortizolszint is hatással lehet a test zsíreloszlására.
A gyógytornász szerint nincs egyetlen csodagyakorlat, amely mindenkinél ugyanúgy megszünteti a banyapúpot. A cél inkább az, hogy javuljon a testtartás, csökkenjen a nyaki túlterhelés, lazuljanak a feszes izmok, és erősödjenek a gyengült hátizmok.
Első lépésként érdemes figyelni a mindennapi testhelyzetekre. A monitor legyen szemmagasságban, a telefon használatakor pedig a fej ne lógjon tartósan előre. A cél nem a merev, erőltetett tartás, hanem az, hogy a nyak hosszabb ideig se kerüljön túlterhelt helyzetbe.
Előre eső vállaknál a mellizmok gyakran megrövidülnek, ami tovább rontja a testtartást. A falnál végzett mellizomnyújtás segíthet oldani ezt a feszességet.
A gyakorlat lényege, hogy a tenyér a falra kerül, a kar kissé vállmagasság fölött helyezkedik el, majd a törzs lassan kifordul az ellenkező irányba. A nyújtást érdemes 20–30 másodpercig megtartani, majd magasabb kartartással is megismételni, hogy a mellizom különböző rostjai is nyúljanak.
Banyapúp és fokozott háti görbület esetén gyakori, hogy a lapocka közti izmok és az alsó trapézizom gyengülnek. Ezek erősítése segíthet abban, hogy a vállak kevésbé essenek előre, a hát pedig stabilabb tartást kapjon.
Hason fekve végezhető a T és Y kartartásos gyakorlat. T pozícióban a karok oldalra nyújtva emelkednek, miközben a lapockák közelítenek egymáshoz. Y pozícióban a karok ferdén előre nyúlnak, a hüvelykujjak felfelé néznek, és a mozdulat az alsó trapézizmot aktiválja.
A gyógytornász javaslata szerint ebből körülbelül 10 kör végezhető, lassan, kontrolláltan.
A C7-es környék mobilizálására hason fekvő gyakorlat is végezhető. A karok oldalt, derékszögben helyezkednek el, a homlok a talajról indul. A fej emelésekor az áll enyhén behúzódik, az arc lefelé marad, majd a fej jobbra és balra fordul.
Fontos, hogy a nyak ne feszüljön hátra. A gyakorlat célja nem a nyak túlfeszítése, hanem az állbehúzás és a kontrollált nyaki mozgás. Ebből szintén körülbelül 10 ismétlés végezhető.

Ha a banyapúp mellett fájdalom, zsibbadás, erős merevség, mozgáskorlátozottság vagy romló panaszok jelentkeznek, érdemes személyesen gyógytornászhoz vagy orvoshoz fordulni. Különösen fontos a kivizsgálás akkor, ha a nyaki dudor gyorsan növekszik, vagy hormonális eltérés gyanúja is felmerül.
A banyapúp kezelése hosszabb folyamat: a tartás javítása, a mellizmok lazítása, a hátizmok erősítése és a nyaki szakasz kíméletes átmozgatása együtt hozhat látványosabb eredményt.