A Mai Manó ház Budapest egyik különleges épülete a Nagymező utcában, amely egyszerre őrzi a magyar fotográfia aranykorát és a pesti éjszakai élet legendás múltját. A keskeny, gazdagon díszített homlokzat mögött egykor elegáns fényképészeti műterem, később pedig a híres Arizona mulató világa húzódott meg.

Mai Manó, eredeti nevén May Emánuel, a 19. század végének elismert fényképésze volt. Császári és királyi udvari fényképészként olyan műtermet hozott létre, amely a korszak technikai és társadalmi igényeihez is igazodott.
A Nagymező utcai épületben működő fényműterem különlegessége az volt, hogy az üvegtetőn és nagy üvegfelületeken beáramló természetes fényt redőnyökkel és függönyrendszerekkel irányították. A fotózás akkoriban nem hétköznapi szolgáltatás volt, hanem ünnepi esemény, amelyre a családok komolyan készültek.
A Mai Manó ház látványos külső megjelenése nem véletlen. A homlokzaton olasz és francia neoreneszánsz elemek keverednek, domborművekkel, szobrokkal, művészeti jelképekkel és fényképezésre utaló motívumokkal.
A ház kívülről háromemeletesnek tűnik, belül azonban jóval összetettebb: eltolt szintek, félemeletek és különböző funkciójú terek alkotják. Ez a szerkezet jól mutatja, hogy az épület nem egyszerű lakóház volt, hanem tudatosan megtervezett műteremház.
Az épület történetének másik izgalmas fejezete az Arizona mulatóhoz kapcsolódik. Miután Mai Manó fia 1917-ben eladta az épületet, Rozsnyai Sándor és felesége, Zenger Mici, művésznevén Miss Arizona, a pesti Broadway egyik leghíresebb szórakozóhelyét hozták létre.
Az Arizona mulató fényűző, különleges és botrányosan drága hely volt, ahol nemzetközi vendégek, művészek, tehetős látogatók és a háborús években titkosszolgálati szereplők is megfordultak. A hely legendájához látványos revük, süllyedő-emelkedő szeparék, különleges állatok és városi történetek sora kapcsolódott.

A második világháború tragikus fordulatot hozott. Rozsnyai Sándor zsidó származása miatt a család és a mulató sorsa is egyre bizonytalanabbá vált, az Arizona története pedig szomorú véget ért.
A háború után az épületet átalakították: a műtermi tereket lakásokra választották le, később más intézmények is használták. Ma azonban a Magyar Fotográfusok Háza – Mai Manó Ház ismét méltó szerepet tölt be: kiállításokkal, fotóművészeti programokkal és történeti emlékeivel őrzi a magyar fényképezés egyik legfontosabb helyszínének örökségét.

A Mai Manó ház nem csupán egy látványos budapesti épület, hanem a fotográfia, a városi elegancia és a pesti éjszakai élet különleges találkozási pontja. Története egyszerre szól szakmai újításról, társadalmi rangról, színházi fényűzésről és a 20. század tragikus fordulatairól.