A politikai bulvár titkos gépezete: A Karmelitából jöttek az akták, célpontok, félelem
Egy volt ripostos megszólaló szerint éveken át működött egy politikai bulvárra épülő lejáratógépezet, amelyben akták, célpontok és előre gyártott támadási pontok segítették a kampányszerű sajtómunkát. A történetben felbukkan a Karmelita, a Ripost, a Mediaworks és több ismert politikus neve is, miközben a megszólaló saját felelősségéről is beszél.
A politikai bulvár árnyéka: akták, célpontok és belső vallomás
Egy volt ripostos munkatárs szerint a magyar politikai bulvár egy ponton túllépett a klasszikus újságíráson, és kampányeszközzé vált. A megszólaló az Átlátszónak adott interjúban arról beszélt, hogyan működött szerinte belülről a kormányközeli lejáratógépezet, milyen szerepük lehetett az aktáknak, a követéseknek és a politikai célpontokra épített cikkeknek. A Media1 összefoglalója szerint az interjúban Forgács Ágnes, a Ripost volt munkatársa Ómolnár Miklós szerepéről, „fentről” érkező megrendelésekről és politikusokról készített aktákról is beszélt.
Egy újságíró útja a bulvártól a propagandáig
A megszólaló saját történetét azzal kezdi, hogy eredetileg újságíróként dolgozott: a Népszavánál indult, majd a bulvár világába került, többek között a Story és a Best magazinokhoz. Ezeket a lapokat úgy írta le, mint „friendly bulvárt”, ahol ugyan jelen volt a paparazzi-módszer, de állítása szerint nem az volt a cél, hogy valakit politikailag megsemmisítsenek.
A fordulat a Ripost indulásával érkezett. Elmondása szerint a bulváros gondolkodásmód később politikai célokra épült át: a sztárok magánéleti követése helyett politikusok, közszereplők és ellenzéki szereplők kerültek célkeresztbe.
A megszólaló utólag úgy fogalmazott: 2015-ig újságírónak, azután viszont már propagandistának tartja magát.
„Fentről jött” ügyek és politikai célpontok
Az interjú egyik központi állítása, hogy bizonyos témák nem hagyományos szerkesztőségi döntésként születtek meg, hanem „fentről jöttek”. A megszólaló szerint egy idő után természetessé vált, hogy egyes ügyeknél nem a közérdekű feltárás, hanem a politikai ellenfél gyengítése volt a cél.
A történetben több ismert név is felbukkan: Vona Gábor, Volner János, Karácsony Gergely, Mártha Imre, Jakab Péter, Korányi Dávid és Magyar Péter. A megszólaló szerint ezekben az ügyekben gyakran nem cikkötletből indult a munka, hanem abból, hogy valakiről „találni kellett valamit”.
Ez a logika különösen súlyos sajtóetikai kérdéseket vet fel. A klasszikus újságírásban az érintett megkeresése, a bizonyítás és az arányosság alapkövetelmény. A beszámoló szerint azonban több esetben az érintetteket nem, vagy csak formálisan keresték meg.
Akták, címek és támadási pontok
A legsúlyosabb állítások az úgynevezett aktákhoz kapcsolódnak. A megszólaló szerint egyes politikai célpontokról dokumentumcsomagokat kaptak, amelyekben fotók, címek, személyes információk és „támadási pontok” is szerepelhettek.
Elmondása alapján Mártha Imréről és Jakab Péterről is készülhettek ilyen anyagok. A megszólaló azt állította, hogy az akták nem egyszerű újságírói háttéranyagként működtek, hanem azt segítették, hogyan lehet az adott személyt lejáratni.
Különösen érzékeny része a történetnek, hogy az interjúban felmerül: ezek az információk akár titkosszolgálati jellegű forrásokból vagy ilyen módszereket idéző háttérmunkából is származhattak. Ezt a megszólaló következtetésként, saját tapasztalatai alapján fogalmazta meg, nem bizonyított tényként.
A politikai akciócsoport működése
A beszámoló szerint 2021 körül létrejött egy szűk körű politikai akciócsoport, amelyben a megszólaló, egy fotós kolléga és Ómolnár Miklós fia dolgozott. Feladatuk állítólag politikai szereplők követése, fotózása és olyan helyzetek keresése volt, amelyekből támadó hangvételű anyag készülhetett.
A módszerek között szerepelt a lakóhelyek környéki várakozás, nyilvános eseményeken való megjelenés, távoli fotózás, sőt külföldi út is. Korányi Dávid esetében például New Yorkba utaztak, hogy fotókat készítsenek róla.
A megszólaló szerint sokszor maga sem értette, mi az adott akció valódi célja. A cikkek gyakran nem a feltárt tények súlyához, hanem az előre kijelölt politikai narratívához igazodtak.
A Karmelita és a „keddi eligazítások”
Az interjú címadó eleme az az állítás, hogy a főnök keddenként a Várba ment, majd új információkkal vagy feladatokkal tért vissza. A megszólaló ezt úgy írta le, hogy a szerkesztőségben úgy tudták: a megrendelések a Karmelita környékéről érkeznek.
Ezek az állítások különösen érzékenyek, mert azt sugallják, hogy a politikai kommunikáció, a kormányközeli média és a lejárató kampányok között közvetlen kapcsolat állhatott fenn. Fontos azonban hangsúlyozni: a cikk a megszólaló beszámolójára épül, az érintettek álláspontja és az állítások bizonyítása külön vizsgálatot igényel.
Magyar Péter ügye jelentette a töréspontot
A megszólaló szerint számára Magyar Péter megjelenése hozta el a végső törést. Állítása szerint ekkor ismét felmerült, hogy követni kellene a politikust, jelen lenni a rendezvényein, és keresni a támadható pillanatokat.
A beszámoló szerint még rejtett kamerás eszközök használata is szóba került: például kamerás szemüveg vagy GoPróval átalakított hátizsák. A megszólaló ekkor döntött úgy, hogy nem folytatja tovább.
Felmondólevelének lényege szerinte az volt: nem akar többé „kivágott hátizsákokkal szaladgálni” újságírás helyett.
Saját felelősség és szakmai tanulság
Az interjú egyik legerősebb része, hogy a megszólaló nemcsak másokat nevez meg, hanem saját felelősségéről is beszél. Azt mondja, megbánta az egészet, és utólag úgy látja: nem lehet valaki egyik nap propagandista, másik nap pedig hiteles újságíró, mintha a kettő elválasztható lenne.
Ez a történet nemcsak egy szerkesztőség belső működéséről szól, hanem arról is, hogyan torzulhat el a sajtó szerepe, ha a tájékoztatás helyét a politikai célú karaktergyilkosság veszi át.
A beszámoló alapján a politikai bulvár nem egyszerűen hangos, túlzó vagy elfogult műfajként jelenik meg, hanem olyan rendszerként, amelyben a sajtóeszközök kampányfegyverré válhatnak. Ez pedig nemcsak az érintett politikusokra, hanem az egész nyilvánosságra veszélyes.
Jogi nyilatkozat
A cikk a megadott interjúszöveg és nyilvánosan elérhető összefoglaló alapján készült. A benne szereplő állítások jelentős része a megszólaló személyes beszámolója, amelyet a cikk nem kezel bíróság vagy hatóság által megállapított tényként. Az érintetteket megilleti az ártatlanság vélelme, a válaszadás joga és a jó hírnév védelme.