2024. május 13., hétfő
Szervác névnapja
Szervác névnapja
A következőkben belemerülünk a csuka horgászatának fortélyaiba, kiemelve az őszi és téli szezont, továbbá tippeket és trükköket osztunk meg az igazi élmények elérése érdekében. De leginkább mesélünk erről a csodálatos halról, amire egyre jobban kellene vigyázni.
A szórakoztatás kedvéért egy igazi marketinges mondattal kezdünk – ezzel is tisztelegve eme csodálatos ragadozó hal előtt. „Az északi félteke édesvízű ökoszisztémáinak mélyeiben egy izgalmas és titokzatos ragadozó rejtőzik, amely a horgászok körében is különös izgalmat és kihívást kelt: a csuka (Esox lucius). Ennek a lenyűgöző halnak a megtalálása és horogra akasztása egyszerre szolgál kihívásként és gyönyörű élményként is.”
Nem mutatjuk be. Aki nem ismer fel egy csukát, az sajnos nem méltó a horgász elnevezésre. Emellett általános bemutatást szolgáló cikkből bőségesen találhatunk az Interneten.
Sokkal fontosabb, hogy meséljünk szegény kedvencünk sorsának alakulásáról. Ezt a kis időutazást pontosan a Videolista értő horgászközönségének szánjuk – érdemes végig gondolnotok. A mai 70 éves nagy pecások még „dúvadként” ismerték. Egy peca során 5-10 csuka inkább a gyenge napnak számított. A mai 40-es, 50-es korosztály ezen a csodálatos halon tanult meg pergetni, ekkor már legalább darab és méretkorlátozás védte – nagyon helyesen. Kölyökkorunkban elképesztő mennyiségeket fogtunk, akár pergetve, akár kishallal. Aztán a 2000-es évek elején valami megváltozott…
Megint nem keresünk okokat, nem gyártunk magyarázatokat, de az biztos, hogy mind a tapasztalatok alapján, mind a hivatalos MOHOSZ statisztikák alapján, mind a halbiológusok szakmai véleménye alapján a klímaváltozás és egyéb folyamatok legnagyobb vesztese bizony a csuka.
Ahogy az egyik legjobb Barátom mondta a Tisza-tavon: „Voltak először a mai ésszel már elképzelhetetlen mennyiségek. Aztán fogtál napi 10-15 darabot, majd 3-4 darabot – ha ügyes voltál. Ma meg kimegyünk és vagy van kapásunk, vagy nincs.”
Sajnos a jövő generációja számára ez is egy misztikus faj lesz – ettől félek. De tudjátok: egy lenyűgöző, rejtélyes teremtmény, hihetetlen hatékonysággal, igazi rejtőzködő életmóddal. Pontosan ezért válik kihívásokkal teli kalanddá a csuka horgászat napjainkban is – feltéve, hogy marad valamennyi „értelmes méretű” a vizekben.
A bűvös 40 cm-es korlátozáson nem is kezdünk el polemizálni, egyszerűen ez ebben a formában nem helyes korlátozás. Egy negyvenes „kaszakő” legnagyobb jóindulattal egy 60 dekás hal (táplálékbő helyeken 70dkg…). Tényleg semmi értelme nincs elvinni (már csak azért is, mert meglehetősen szálkás jószág). Nem teszem fel a szokásos lemezt, de megfelelő környezetben, megfelelő táplálékbázis mellett ez a hal már egy év múlva valódi élményt nyújthatna minden területen.
Itt maximum az képezhetné vita tárgyát, hogy 45, vagy 50 cm-re emeljük fel a méretét azonnal. Szerencsére az állami szabályozástól eltérő módon egyre több vízhasznosító emeli fel a méretet. Szintén óvatos megjegyzés: ha valami csoda folytán van lehetőség természetes szaporulatra, akkor az idén ősszel „nem hazavitt” 41 cm-es csuka, akár jövő februárban-márciusban le is tud ívni…
Valami viszont nem változott, ez az élő kishallal történő csuka horgászat eredményessége. Kiemelkedő zsákmányhoz vezető utunkon az élőcsali használata gyakran elengedhetetlen. A csuka genetikai adottságainak megfelelően egész életében vadászik az élő zsákmányra. A természetellenes mozgás mint pl. egy horgon lévő kishal alkalmazása hihetetlenül vonzóvá és ellenállhatatlanná teheti csalinkat. Ráadásul a könnyen elkapható, minél nagyobb testű zsákmány különösen vonzó számára – pontosan a hatékony ragadozás következtében.
Ez különösen igaz a fokozatosan hidegedő vizek esetén. Ennek megfelelően az ősz a csuka horgászat egyik legizgalmasabb időszaka lehet. Ráadásul a természetközeli élmény is adott: a hűvösebb vizek és a lehulló levelek színes palettája inspiráló környezetet biztosít, miközben a csuka aktívabban táplálkozik, felkészülve a télre. Emlékszem Édesapám mondta mindig, amikor indultunk a kubikokra, holtágakra: „Figyeld, hogy deresedik-e már! Ha deresedik fogunk.” Fogtunk is – sokat.
Aztán egyre hidegebb lesz, a kishalak egyre nehezebben találhatók meg, a csukák (főleg a nagyobbak) egyre éhesebbek lesznek. Bár a tél lehet, hogy a csuka horgászat egy kevésbé népszerű szezonja, ez a csendes és békés időszak továbbra is izgalmas és eredményes lehet. Az egyre alacsonyabb hőmérsékletek és a nyugodt vizek lehetővé teszik, hogy mi is egy kicsit lelassuljunk, és egy nyugodt környezetben mélyedhessünk el a horgászatban. Ez nem a pörgésről és a kapkodásról szól, mi is idomulhatunk a természet ritmusához. Aztán ha végre eltűnik a szép színes csukázó úszó, attól kevés csodálatosabb és izgalmasabb élmény van.
Ezek sajnos leginkább már emlékek. Ahogy szoktuk erről beszélgetni: a kubikok a Duna és a Tisza mentén kiszáradva, a maradék holtágakban meg leginkább ezüstkárász és törpeharcsa van – no meg telepített tógazdasági pontyok. De azért kis szerencsével a folyókban még lehet csukát találni.
A pergető technika alapvető a csuka horgászat során, mert ez a hal kimondottan jól reagál a különféle műcsalikra. Nálam sokkal okosabb pergetők foglalták össze, hogy a sikeresség alapjaiban véve két tényezőn múlik. Az egyik a helyes műcsali megválasztása, figyelembe véve a táplálékhalaktól a víz áttetszőségéig minden paramétert.. A másik kritikus tényező az optimális horgászhelyek feltérképezése, nem lehet elégszer hangsúlyozni a csuka rejtőzködő életmódját és territoriális viselkedését. Ezen felül természetesen az időjárás változásainak nyomon követése, a fényváltás tudatos kihasználása mind-mind hozzájárulnak a „zsákmány” mennyiségéhez.
Nem tartunk pergető kisokost, erre vannak felkészültebb szakértők. Egyetlen jótanács: minél több, minél pontosabb dobás – megfelelő műcsalival, minél jobb helyre. Vélelmezhetően ez lehet a lényege a pergetésnek. Ebben az a szép, hogy egyaránt igaz gyerekkorunk - gyakran barkácsolt - körforgó villantóira, a „hand made” támolygókra, amikkel elkezdtük a „hulló falevél” megoldásokat, illetve a kezdetben aranyárban elérhető ORKLA kanalakra, de még napjaink zseniális kreatúráira is.
Nem lehet elégszer kiemelni! A csuka horgászat egy igazi magával ragadó kaland, amely minden évszakban egyedi kihívásokat és élményeket tartogathat Számodra. Legyen szó az őszi levelek színpompás szőnyegéről, vagy a tél csendes, kristálytiszta vizeiről, a csuka mindig izgalmas kihívást jelent a horgászok számára. Nagyon remélem, hogy még az Unokáink is fognak találkozni ezzel a csodálatos hallal.
Ha szeretnél profiktól tanulni és rendkívül eredményes műcsalikat megismerni, akkor kattints a videóra!
A cikk a csukahorgászat fontosságáról és ennek a ragadozó halnak az életmódjának, szokásainak bemutatásáról szól. A csuka horgászata szenvedély, művészet és tudomány is egyben.
A cikk említi, hogy a csukapopuláció mérete és minősége változott az évek során, valószínűleg a klímaváltozás és egyéb tényezők következtében. A csukák állománya csökkent, és egyre kevesebb "értelmes méretű" csuka található a vizekben.
A cikk kritikát fogalmaz meg a 40 cm-es méretkorlátozással kapcsolatban, amelyet túl alacsonynak tart. A szerzők úgy vélik, hogy ez a korlátozás nem megfelelő, és javasolják a méretkorlátozás emelését.
Az élőcsali használata a csuka horgászatban hatékonyságot növelhet, mivel a csuka igazi ragadozó, és támadási ösztönt vált ki az élő kishalak mozgása. A cikk szerint az élőcsali használata gyakran elengedhetetlen a kiemelkedő eredmények eléréséhez.
A pergető technika alapvető a csuka horgászatban, mivel a csuka jól reagál a műcsalikra. A cikk azt tanácsolja, hogy a sikerhez két fontos tényező szükséges: megfelelő műcsali választás és a megfelelő horgászhelyek megkeresése. A pontos dobások, az alkalmas műcsali és jó hely kiválasztása a pergetés sikerének kulcsa.
Más ragadozó halak horgászata is érdekel? Nézd meg alábbi cikkeinket!
