2024. július 27., szombat
Olga névnapja
Olga névnapja
Nyilván „ízléssel nem lehet vitába szállni”, de azért konyhai felhasználásra a legjobbak a 3-6 kg közötti harcsák. (Szólok: nem eredendő bűn, ha néha egészséges halételt eszünk, amit ráadásul mi fogtunk a Családnak – ma Apa főz…). Ez a méret a zsírmentes, kezelhető méretű – ráadásul nem kell lelkiznünk sem azon, hogy az utánunk következő horgásztól vettük el élete élményét, amikor hazaviszünk egy ilyen halat. Számos elkészítési recept áll rendelkezésre, de talán nálunk a legnépszerűbb a harcsapaprikás
Ismételten elnézést kérünk a harcsázás nagymestereitől, de konyhai horgászatra semmi különösebb extrára nincs szükség. Nem kell bivalyölő harcsázó bot, nem kell irgalmatlan terhelést elbíró – tengeri – orsó. Meg persze a 70-es fonott zsinór. Megfelelő tudás mellett egész szép harcsákat is meg lehet fogni egy átlagos felszereléssel. Megint egyszerűsítünk: ha úgy érzed, hogy el tudsz bírni egy 10 kilós ponttyal, akkor a 3-5 kilós harcsával is elboldogulsz. Nyilván az egy teljesen más kategória, amikor tudatosan kapitális harcsára horgászol – ehhez a célhoz illeszkedő felszereléssel.
A harcsázó bot esetén egyszerű a képlet: túl puha botnak semmi értelme nincs, sőt több lesz a lemaradt halad, másrészt „cápaölő durungra” meg megint semmi szükséged, mert pontosan az élményt veszíted el.
Kicsi történet, hogy értsétek: komoly harcsással horgásztam komoly cuccal. Közepes kapás, állati bevágás, majd cca. 25 másodperc alatt odatekert egy 70 centi körüli harcsát, amit zsinórral be is emelt – mint egy keszeget. Szerintem más élmény lett volna egy „kommersz cuccal” fárasztani egy kicsit…
A legfontosabb: a horog. A kisméretű horoggal történő harcsa horgászatot személy szerint a halak elleni bűnnek tartom. Megint induljuk az észszerűség oldaláról: egy méretes (60 cm!!!) harcsa még gyors folyóban is kb. 2 kg körül van, ehhez társuló buksifejjel, széles szájnyílással. Nincs az a normális méretű horog, amit ne enne meg egyetlen lendülettel. A kicsiket meg nem kínozzuk, mert minek tennénk ilyet. Szóval a gyártő számozásától függően 1/0-tól 5/0-ig. A többi felesleges bohóckodás. (Ráadásul rendes horoggal jobban meg is fogod akasztani a halat.)
Igaz, hogy az esetek jelentős hányadában folyón horgászom harcsára, de az óvatos harcsák típusú történeteket nehezen kezelem. Biztos van olyan eset, hogy kockatóban 27-szer megfogják, mindig visszaeresztik és a folyamatos kondicionálás következtében „óvatossá válik”, De a valóság nem ez, jön egy harcsa, aki még nem találkozott horoggal és enni akar. Ennek megfelelően nemhogy kishalra, de még a puhatestű csalira is rárabol és viszi a botot. Mind a fenekező harcsázó szereléken, mind az úszós harcsázó szereléken nem lehet, nem észrevenni a kapást, viszi a botot, ahogy kell…
Aki már fogott pár darab párkilós harcsát tudja, hogy miről beszélek. Nem az a kérdés, hogy mikor vágj be, hanem az a kérdés, hogy időben odaérsz-e, vagy visz mindent.
Megint nem generálnánk vitát. de saját tapasztalatok alapján a megcélzott méretet leginkább Április 10. és április 30. között a legkönnyebb megfogni (nyilván attól függően, hogy milyen meleg tavasz van). Számos paraméter támogatja a sikerességünket: a víz már pontosan elég meleg, a harcsa kimondottan éhes, ívás előtt van stb. Ráadásnak, ami a legfontosabb: a folyók legalább közepesen zavarosak, gyakran vannak kisebb áradások, pezsdülések – ráadásul a táplálékhalkat és általában a táplálékot a szélében keresed. Ha eltalálod folyón a jó sávot – furcsa lenne, ha nem lenne érdemi kapásod, ha van harcsa előtted.
Emellett a hasznos periódus is kitágul, nem a fényváltás időszaka az eredményes idősáv, hanem a zavaros víz miatt (?) szinte egész nap van lehetőséget jó kapásra.
Szintén kis történet: többször belefutottunk már abba, hogy kora hajnalban (pirkadatkor) már minden peca benn volt és nem fogtunk semmit. Aztán 9-10 körül – a dobjunk egy utolsót és húzzunk innen – mondat meghozta a kapást vagy kapásokat…
Az egyik a páternoszter megoldás, rövid ólommal, hosszú horogelőkével, míg a másik a klasszikus csúszó ólmos – leginkább állóvízi horgászatra gondolva, akár puhatestű csalira, akár élő halra gondolva.
A hosszú horgos páternoszter a folyóvízi harcsa horgászat eszköze. A szerelés megállításához szükséges tömegű ólom 30-40 cm-es vékonyabb!!! zsinóron, a horog – a víz sodrásától függően – 60-90 cm-es előkén – esetleg harapásálló zsinórra kötve. Megfelelő méretű és vastagságú horoggal kiegészítve.
Csúszó ólmos (szabadonfutó) szereléknél is hasonlóak az alapelvek. Ez inkább élőhalas peca, illetve sokan vitatják a folyóvízi hatékonyságát. Persze ez fordítva is igaz: állóvízen egy megfelelően „verető” nagyobbacska élő kishal szabadonfutó felkínálásánál kevés hatékonyabb eszköz van. Kivétel a víz felszínén pancsoló megfelelő méretű kishallal történő horgászat, ami mágnesként tudja bevonzani az éhes harcsát.
Óvatosan szeretném jelezni, hogy tuti harcsa csalik nincsenek. Viszont sokkal közelebb kerülsz az eredményességhez, ha megérted a harcsa működési mechanizmusát. Édesvízben kevés hatékonyabb ragadozó létezik mint bajuszos barátunk. Gyakorlatilag az egész hal a hatékony táplálékszerzésre van kitalálva. (Erről majd írunk egyszer Nektek egy cikket…).
Persze azért a csalik között is lehet felállítani egy elképzelhető sorrendet.
Ahol nincs sok apró harcsa ott számomra a legvonzóbb (és legeredményesebb) csali a megtermett esőgilisztákból összerakott csokor. (Ezért is jó a nagy horog, hogy férjen rá rendesen…) 4-6 majd ceruzányi jószág impozáns falat már egy komolyabb harcsa számára is.
Hasonló a helyzet a nadállyal is – ameddig van belőle értelmes méret. Előnye, hogy az egyéb apróhal nem kínozza annyira, azaz van időd kivárni a harcsát. A lehetőség kb. augusztus végéig, szeptember elejéig nyitott, aztán az idősebb generáció elpusztul, a picik, meg túl picik.
Kagylópusztulás idején a harcsázás legfogósabb csalija a kagylóbél. Itt pontosan arról van szó, amit az elején írtunk. Rendkívül hatékony hal, nyilván egyszerűbb egy nagy amuri kagyló belsejét megenni gyakorlatilag nulla mozgással, mint 1 dkg-os sneciket kergetni – gyakran sikertelenül. Szóval, ha kagyló szezon van, akkor különösen tessék kihasználni a lehetőségeket…
Végül, de nem utolsó sorban: az élőhal. Ne felejtsük el, hogy a harcsa egy igazi ragadozó, akinek a legjellemzőbb tápláléka az adott vízterületen leggyakoribb és testméretének megfelelő hal. Akár álló, akár folyóvízen egy megfelelő méretű, megfelelő módon felkínált – jól verető keszeg, vagy kárász szinte biztosan felkelti az éhes ragadozó figyelmét.
Ebben a cikkben szándékosan a legegyszerűbb fenekező szereléssel történő harcsázásra fókuszáltunk, ami minden horász számára elérhető lehetőség. A bizonyos körülmények között legeredményesebben működő úszós harcsázó szerelék variációinak bemutatásának külön cikket szentelünk.
Ha valami igazi továbbképzést szeretnél csodálatos halakkal, akkor itt a helyed, nézd meg a videó!
