Mária Terézia (1717–1780), a Habsburg–Lotaringiai-ház meghatározó uralkodója és férje, Lotaringiai Ferenc István összesen 16 gyermeket vállalt: 11 lányt és 5 fiút. Gyermekeik sorsa a 18. századi európai dinasztikus politika és felvilágosult abszolutizmus történetének tükre: egyesek trónra léptek, mások kolostorba vonultak, sokukat pedig járványok (főként a himlő) ragadták el. Az alábbi, szakmai és áttekinthető összefoglaló időrendben mutatja be Mária Terézia lányait és fiait, kiemelve főbb életrajzi adatokat és történeti jelentőségüket.
16 gyermek: 11 lány, 5 fiú.
Két császár a fiak között: II. József (1741–1790) és II. Lipót (1747–1792).
Európai házassági háló: Parma, Nápoly–Szicília, Franciaország (Marie Antoinette) stb.
Magas csecsemő- és ifjúkori halandóság: több gyermek csecsemőként vagy serdülőként hunyt el.
Politikai szerep: a lányok házasságai a Habsburg külpolitika kulcseszközei voltak.
Az elsőszülött Mária Erzsébet Amália csecsemő- és kisdedkori betegségekben hunyt el. Korai halála jelzi a korszak egészségügyi kockázatait a legmagasabb rangú családokban is.
Az intelligens, művelt Mária Anna (Marianna) később a klagenfurti apácaközösség oszlopos tagja lett. Egészségi gondokkal küzdött (feltehetően gerincferdülés, tüdőpanaszok), és kolostori életet választott, jelentős mecenatúrával támogatta a közösséget.
Csecsemőkorban elhunyt. A név később újra felbukkant a családban (l. 12. pont).
A „kalapos király”, német-római császár és magyar király. Felvilágosult reformjai (türelmi rendelet, jobbágyrendelet, közigazgatási átszervezés) mély nyomot hagytak, ugyanakkor több intézkedése heves nemesi ellenállásba ütközött. Kétszer nősült, törvényes utód nélkül halt meg.
Mária Terézia kedvenc lánya. Albert Kázmér szász–tescheni herceg felesége; házasságukból nem maradt életben utód, de örökbefogadással biztosították a dinasztikus folytonosságot. Nevéhez fűződik az Albertina gyűjteményének alapja (Bécs).
Szépségéről ismert, később innsbrucki főapátnő. A himlő okozta arci hegesség sok korabeli reménybeli házasságát meghiúsította. Jelentős udvari és kulturális szereplő lett.
A másodszülött fiú, aki testvére, József riválisaként trónvárományos lehetett volna. Himlőben halt meg 16. születésnapja előtt.
Parmai hercegné, férje I. Ferdinánd, Parma hercege. Önálló kormányzói kvalitásokat mutatott, reformokkal és szociális bőkezűséggel vívott ki népszerűséget. Házassága politikai érdek mentén köttetett, de hét gyermeket szült.
Toszkána nagyhercege, majd német-római császár és magyar király II. Lipót néven. Reformpárti, de pragmatikus uralkodó: Toszkánában halálbüntetés-eltörlés, egészségügy és oktatás fejlesztése. Rövid császári uralma alatt konszolidációt folytatott. Felesége Mária Ludovika spanyol infánsnő, 16 gyermek apja.
Születése napján meghalt (nevet később ismét felvették; l. 12. pont).
Tehetséges, nyelvérzékkel megáldott főhercegnő, eljegyezve a nápolyi Ferdinánddal, ám himlőben meghalt az esküvő előtt.
Nővére halála után ugyanannak a dinasztikus házasságnak lett volna a részese, ám ő is himlőben hunyt el 16 évesen.
A „harmadik” Mária Karolina lett Nápoly és Szicília királynéja (IV. Ferdinánd / I. Ferdinánd felesége). Erős politikai befolyással bírt, John Acton tanácsadóval modernizációt indított. A francia forradalom és Marie Antoinette kivégzése mélyen megrázta; 18 gyermekéből 7 élte meg a felnőttkort.
Milánó és Lombardia főkormányzója, később az Este–Modena-ház örököse Mária Beatrix d’Este révén. Magyar kötődése: Sárvár (Nádasdy-birtok) fejlesztése, a sárvári arborétum alapjainak megteremtése.
A világszerte ismert Marie Antoinette, XVI. Lajos francia király felesége. A francia forradalom idején a királyi párt kivégezték (1793). Kultúr- és udvari reprezentáció terén meghatározó, alakja a közvélemény és a politikai propaganda kereszttüzében állt.
Köln választófejedelme és érseke, a Német Lovagrend nagyura, a zene mecénása; Ludwig van Beethoven pályakezdését is támogatta. Egészsége elhízás és kedélybetegség miatt megromlott; 45 évesen hunyt el.
Mária Erzsébet (1737–1740) – korai halál
Mária Anna (1738–1789) – klagenfurti apáca, mecénás
Mária Karolina (1740–1741) – csecsemőként elhunyt
II. József (1741–1790) – német-római császár, „kalapos király”
Mária Krisztina (1742–1798) – Albertina-alapítás, szász–tescheni hercegné
Mária Erzsébet (1743–1808) – innsbrucki főapátnő
Károly József (1745–1761) – trónvárományos, himlő áldozata
Mária Amália (1746–1804) – parmai hercegné, reformpárti
II. Lipót (1747–1792) – toszkánai nagyherceg, császár
Mária Karolina (1748) – születése napján elhunyt
Mária Johanna Gabriella (1750–1762) – himlő áldozata
Mária Jozefa Gabriella (1751–1767) – himlő áldozata
Mária Karolina (1752–1814) – Nápoly–Szicília királynéja
Ferdinánd Károly Antal (1754–1806) – Lombardia kormányzója; Sárvár
Mária Antónia (Marie Antoinette) (1755–1793) – Franciaország királynéja
Miksa Ferenc (1756–1801) – kölni érsek, Beethoven mecénása
Mária Terézia gyermekei egyszerre testesítették meg a Habsburg hatalmi stratégia sikerét és törékenységét. A dinasztikus házassági szövetségek Európa-szerte befolyásolták a politikai viszonyokat, miközben a felvilágosult reformok és a rendi ellenállás feszültségei a birodalmi kormányzás határaira mutattak rá. A család története udvari pompát, kultúrát (Albertina, Beethoven), tragédiát (járványok, forradalmi kivégzések) és államreformot egyaránt magában foglal – ezért marad Mária Terézia dinasztiája a 18. századi Európa egyik legizgalmasabb és legtanulságosabb fejezete.