Tuvalu a Csendes-óceán közepén fekvő pici polinéz szigetország: alig tízezer lakos, keskeny korall-atollok, Funafuti nevű főváros, és mindennapok, amelyeket a tengerszint-emelkedés, a közösségi összetartás és a kreatív alkalmazkodás egyszerre határoz meg. Az alábbi összefoglaló magazinos, mégis szakmailag pontos képet ad arról, milyen itt élni – és miért beszél róla az egész világ.
Tuvalu kilenc szigetből (hat atollból és három zátonyszigetből) áll. A szárazföld átlagos magassága ~2 méter, a legmagasabb pont is 5 méter alatt marad, ezért a partmenti erózió és a tengervíz betörése állandó kockázat. Ez a földrajzi adottság egyszerre adja a hely érintetlen szépségét és sebezhetőségét.
A keskeny földsávokra épült Funafuti életének központja a repülőtér – szó szerint. Ha nincs járat, a kifutópálya közösségi térré alakul: foci- és röplabdameccsek, piknikek, sőt időnként a lakók szárítják itt a ruhát is. Ez jól mutatja, hogyan használják a tuvaluiak rugalmasan a szűkös teret.
Funafuti nyugati oldalán található a Funafuti Conservation Area, egy ~33 km²-es tengeri védett terület, ahol korallzátonyok, zöld teknősök fészkelőhelyei és madárkolóniák kapnak védelmet. A sznorkelezés, kajakozás, madármegfigyelés és a lagúna felfedezése alacsony terhelésű turizmust hoz, ami munka- és bevételi lehetőséget teremt a helyieknek, miközben óvja a sérülékeny ökoszisztémát.
A halászati engedélyek, a mezőgazdaság (kókusz, taró) és a gondosan adagolt ökoturizmus a mindennapok alapja. Kiegészítő bevételt jelentenek a .tv internetes domén jogdíjai is – kevés, de stratégiai bevételi láb egy erőforrás-szegény országban. A helyzetet a szállítási távolságok és az importfüggőség nehezíti.
A tuvalui társadalom család- és közösségközpontú. A meke táncok, az angol és a tuvalu nyelv párhuzamos használata, a szigettanácsok hagyománya és a vendégszeretet a mindennapi identitás része.
A tengerszint-emelkedés Tuvalu számára egzisztenciális kérdés. Erre reagálva született meg a „digitális nemzet” gondolata: Tuvalu kulturális örökségének és tájainak digitális leképezése, amely a nemzet identitásának megőrzését szolgálja – akár fizikai területvesztés esetén is. A kezdeményezés nemzetközi figyelmet kapott.
Ausztráliával életbe lépett a Falepili Unió, amely évi legfeljebb 280 tuvalui számára biztosít áttelepülési lehetőséget és szolgáltatásokhoz való hozzáférést. A program célja, hogy legális és fokozatos mobilitási utat kínáljon, miközben a remittanciák és a képességépítés erősíti a szigeten maradó közösségeket.
A szűk terület miatt Tuvalu lakói találékony megoldásokat keresnek:
többfunkciós közterek (lásd: kifutópálya),
esővízgyűjtés és talajvíz-használat a vízellátásban,
a helyi élelmiszertermelés (konyhakertek, hagyományos halászat) támogatása,
partvédelem és (kísérleti) föld-visszanyerési projektek Funafutin.
Kívülről nézve szokatlannak tűnhet, hogy egy főváros kifutópályán sportol, hogy egy ország digitális másolatot épít, vagy hogy a nemzetközi mobilitást tudatosan, kvótával szervezi. Belülről mindez ésszerű alkalmazkodás egy extrém földrajzi és klímakörnyezethez – és fontos üzenet: a közösségi kohézió, a rugalmas terek és a nemzetközi partnerség együtt adhat választ a 21. század kihívásaira.
Tuvalu törékeny, mégis ellenálló. A természeti szépség, a gazdag polinéz kultúra és a kényszerű innováció különleges elegye formálja az életet. A szigetek jövője azon múlik, hogy a helyi közösségi erőfeszítések, a tudományos és mérnöki megoldások, valamint a nemzetközi együttműködések (mint a Falepili Unió) milyen gyorsan és következetesen tudnak adaptív pályát kijelölni ennek a távoli, de a világ számára jelképes országnak.
Tuvalu, Funafuti, Csendes-óceán, tengerszint-emelkedés, Funafuti Conservation Area, digitális nemzet, Falepili Unió, ökoturizmus, korall-atoll, polinéz kultúra.