Egy kiskacsa bajba kerül egy forgalmas út szélén – az anyakacsa nem habozik, visszafordul és megpróbálja megmenteni. Ez a jelenet nemcsak megható, hanem tudományosan is érdekes: a madarak ösztönös viselkedése kulcsszerepet játszik az utódaik védelmében és túlélésében.
A kacsamamát egy rendkívül erős gondozási ösztön vezérli, amely a fiókák kikelésének pillanatától kezdve működésbe lép. A szülői kötődés alapja a fiókák hangja, mozgása és szaga, amelyek automatikusan kiváltják a gondoskodó viselkedést. Egy bajba jutott kiskacsa hangja például azonnali reakciót vált ki az anyából, aki akár veszélyt is vállal, hogy segítsen.
A kiskacsák viselkedését a bevésődés nevű jelenség magyarázza. Ez egy olyan tanulási forma, amely során a fiókák az első mozgó tárgyat – általában az anyjukat – követik és azonosítják vele magukat. Ez az ösztönös követés nemcsak a közelséget biztosítja, hanem a túlélés szempontjából elengedhetetlen: az anya védi, vezeti és tanítja őket.
A kacsacsalád túlélése nem a véletlenen múlik, hanem az ösztönös viselkedésformák pontos működésén. Az anyai gondoskodás és a fiókák követési hajlama közösen biztosítják a fajfenntartás sikerét. A természet ezen csodája egyszerre megható és lenyűgözően célszerű – minden mozdulatnak életmentő jelentősége van.