Whitney Cerak története az Egyesült Államok egyik legismertebb személyazonossági tragédiája. Egy halálos közlekedési baleset és egy sor emberi hiba vezetett ahhoz, hogy egy fiatal nőt tévedésből halottnak nyilvánítottak, miközben az elhunyt családja egy másik lányt gyászolt, akit valójában életben ápoltak a kórházban. A döbbenetes ügy a 2000-es évek elején járta be az amerikai sajtót, és máig iskolapéldája annak, hogy azonosítási hibák milyen messzemenő következményekkel járhatnak.
2006 április 26-án a Taylor University öt diákja és személyzeti tagja szenvedett súlyos balesetet az amerikai Indiana államban, amikor mikrobuszuk frontálisan ütközött egy teherautóval. A balesetben öt ember meghalt, köztük a 22 éves Laura VanRyn, akit a helyszínen azonosítottak az iratai és külseje alapján. Ugyanakkor a baleset túlélőjét – akit súlyos állapotban, arccal lefelé szállítottak kórházba – Whitney Cerakként azonosították, tévesen.
Az igazi Whitney Cerak a kritikus állapotú túlélő volt, aki több héten át feküdt kómában, miközben a VanRyn család gondoskodott róla – abban a hitben, hogy a saját lányukat ápolják. A tévedés csak öt hét után derült ki, amikor a lány állapota javulni kezdett, és az ápolók, valamint a család gyanakodni kezdett. Az első szavak, a másfajta kézírás, a viselkedési különbségek mind arra utaltak, hogy valami nincs rendben. DNS-teszttel és ujjlenyomatokkal végül igazolták: a lány nem Laura VanRyn, hanem Whitney Cerak.
A téves azonosítás több tényező együttállása miatt következett be:
A baleset helyszínén sokkos állapotban lévő mentők sietve azonosították az áldozatokat.
A sérülések miatt az arcok nehezen felismerhetők voltak.
A Whitney-nél talált személyes tárgyak és öltözet alapján téves következtetésekre jutottak.
A hozzátartozók természetes módon próbálták hinni, hogy a túlélő az ő gyermekük, még ha a jelek egyre ellentmondásosabbak is voltak.
A történtek után számos amerikai kórház szigorította az azonosítási protokolljait, különösen tömegbalesetek esetén.
A VanRyn család öt héten keresztül hitte, hogy lányuk életben van, és éppen a gyógyulás útjára lépett. Amikor kiderült az igazság, másodszor kellett elgyászolniuk Laurát – most már végleg. Ezzel szemben a Cerak család újra átélte lányuk elvesztését, majd váratlan örömben részesült: Whitney él.
A két család megrendítő nyilvános közleményekben fogalmazta meg érzéseit, és később közösen jelentették meg a "Mistaken Identity" (Téves személyazonosság) című könyvet, amelyben megosztották a történetet a nyilvánossággal – remélve, hogy segíthetnek másoknak is, akik tragédiát és veszteséget éltek át.
Whitney Cerak története rávilágít arra, milyen törékeny lehet az emberi azonosítás, és hogy a legnagyobb gondosság mellett is történhetnek végzetes hibák. Ugyanakkor ez a történet a megbocsátásról, az összefogásról és az életbe vetett hitről is szól. A két család példamutató méltósággal viselte a tragédiát, és közös fellépésükkel hozzájárultak ahhoz, hogy a hasonló hibák a jövőben elkerülhetők legyenek.