Rákosi Mátyás nevéhez fűződik a 20. századi magyar történelem egyik legkegyetlenebb diktatúrája. Egy olyan korszak, amelyben nemcsak az ellenzéket, hanem a saját párttársait is börtönbe záratta, miközben a társadalmat félelemben és nélkülözésben tartotta. A személyi kultusz hatására Sztálin arcképe még a hálószobájában is ott lógott. A cikk bemutatja, hogyan vált egy egyszerű szabósegédből egy elnyomó rendszer vezére, és milyen módszerekkel tartotta hatalmát több mint egy évtizeden át.
Rákosi Mátyás 1892-ben született Rosenfeld Mátyás néven. Zsidó származású polgári családban nevelkedett, majd szabósegédként kezdett dolgozni. Korán kapcsolatba került a munkásmozgalmakkal, és belépett a Magyarországi Szociáldemokrata Pártba, majd az 1919-es Tanácsköztársaság idején aktív szerepet vállalt a kommunista hatalomátvételben.
A Tanácsköztársaság bukása után börtönbe került, később pedig a Szovjetunióba szökött. Itt vált elkötelezett hívévé Sztálin terrorisztikus politikájának, és már ekkor is hűségesen követte annak elveit. A második világháború után a szovjet hadsereg árnyékában tért vissza Magyarországra, és kezdte meg politikai karrierjének legsötétebb fejezetét.
1945 után a Szovjetunió támogatásával Rákosi gyorsan emelkedett a ranglétrán, és 1949-re teljesen átvette az irányítást az országból. A Magyar Dolgozók Pártja élén megindította a „szalámitaktikát”, amelynek célja a politikai ellenfelek lépésről lépésre történő megsemmisítése volt.
Rákosi nemcsak politikai ellenfeleit, hanem a saját párttársait is likvidálta, köztük a legkiemelkedőbb kommunista vezetőt, Rajk Lászlót is. Az Államvédelmi Hatóság (ÁVH) segítségével több tízezer embert tartóztattak le, kínoztak meg, vagy hurcoltak munkatáborokba. A legsúlyosabb bűne azonban az volt, hogy az egész társadalmat megfosztotta szabadságától és méltóságától.
Rákosi sztálini mintára saját személyét istenítette. A városokat ellepték a szobrai, minden iskolában és hivatalban ott lógott a képe, és a sajtó kizárólag az ő dicsőítésére szolgált. A magánéletben is messzire ment: Sztálin arcképe még a hálószobájában is ott függött, ezzel is bizonyítva megszállottságát és szolgalelkűségét.
A gazdaság közben romokban hevert. Az erőltetett iparosítás és a kolhozosítási kísérletek élelmiszerhiányhoz és nyomorhoz vezettek. A lakosság kupongazdaságban élt, a parasztokat kulákként bélyegezték meg, a munkásokat pedig kényszermunkára fogták. Az emberek a félelem légkörében éltek, ahol egy rossz szó vagy egy vicc is évekre a börtönbe juttathatott.
Az 1953-ban meghalt Sztálin halála után a szovjet politikai vezetés is változni kezdett. Rákosit leváltották, és helyére Nagy Imre került, aki enyhíteni próbált a diktatúra szorításán. Rákosi azonban továbbra is a háttérből próbálta befolyásolni az eseményeket, mígnem 1956-ban végleg eltávolították. A forradalom idején már Moszkvában tartózkodott, és soha többé nem térhetett vissza Magyarországra.
1989-ben halt meg a Szovjetunióban, száműzötten, megvetetten. Holttestét titokban szállították haza, és jelöletlen sírban temették el.
Rákosi Mátyás a magyar történelem egyik legelrettentőbb figurája. Egy olyan ember, aki a hatalomért minden erkölcsi gátlást félretett, és akinek uralma alatt az ország szenvedett, a nép nyomorban élt, a szabadság pedig csak emlék maradt. Az ő neve ma is egyet jelent a kegyetlenséggel, a félelemmel és az elnyomással. Fontos, hogy emlékezzünk rá — nem a tisztelet, hanem az intő példa okán.
Ajánlott videók és cikkek a témában:
👉 Rákosi rémuralma – dokumentumfilm (videolista.hu)
👉 A Rajk-per háttere és következményei (videolista.hu)
👉 Az ÁVH működése Rákosi idején (videolista.hu)