A középkori szerelem és házasság sokak képzeletében romantikus lovagi regék, udvarlások és esküvői ünnepségek világát idézi. Az igazság azonban sokkal nyersebb, sötétebb és kegyetlenebb volt, különösen Közép-Európában, így Magyarországon is. A magánélet fogalma gyakorlatilag ismeretlen volt, a nők áruként cseréltek gazdát, és a házasság inkább jelentett gazdasági megállapodást, mint érzelmi köteléket. A következőkben megdöbbentő részletek derülnek ki arról, hogyan is nézett ki a „szerelem” a középkorban.
A középkori esküvői szertartások egyik legmegdöbbentőbb eleme a nyilvános ágyba juttatás volt. A vendégek gyakran a hálószobáig kísérték az ifjú párt, sőt nem ritkán körbe is állták az ágyat, hogy tanúi legyenek a házasság testi beteljesedésének. A lepedőn hagyott vérfolt – mint a szüzesség bizonyítéka – másnap nyilvánosan közszemlére került.
A középkori magyar falvakban a házasság tulajdonképpeni adásvétel volt. A menyasszonyt gyakran állatokért vagy pénzért cserélték el. A „jegyváltás” során a vőlegény egy almába rejtett aranypénzt nyújtott át a lánynak – ez volt a vételár szimbóluma. A lányrablás is elterjedt gyakorlat volt, ahonnan a mai esküvői tanú hagyománya is ered.
A tisztálkodás ritkasága és a paraziták jelenléte miatt a házaspárok gyakran egymás testén kutattak tetvek után. Ez a bizarr gyakorlat a korban egyfajta intim kötődéssé vált. A nászágyat illatosító levendula és menta csak halvány próbálkozás volt a komfortosabb környezet kialakítására.
A középkorban virágzott a szerelmi mágia. Termékenységet fokozó főzetek, rituális kúpok, és szent helyek látogatása mind a vágyott szerelem elérését szolgálták. A „Magyar Királyné vize” néven ismert első magyar parfüm is eredetileg egy menyegzőre készült.
A polterabend (tárgyak összetörése a rossz szellemek elűzésére), a menyasszonyrablás, vagy a hamis égési sérüléseket színlelő szakácsnő csak néhány példa a középkori lagzik furcsa, gyakran szimbolikus vagy pénzszerzési célokat szolgáló szokásaira.
A jobbágyok csak a földesúr engedélyével köthettek házasságot, amiért díjakat kellett fizetniük. Az előzetes együttlét, a törvénytelen gyermek vállalása vagy a házassági jog megszegése mind pénzbírsággal járt – különösen a nők esetében.
A nők kiszolgáltatottsága még a királyi udvarban is jelen volt. Meráni Gertrúd királyné brutális halála, vagy Mátyás király tragikus házasságai mind azt mutatják, hogy a szerelem a hatalom és érdekek árnyékában csupán mellékszereplő volt.
A középkorban a szerelem és házasság messze nem azt jelentette, amit ma gondolnánk. A nők tulajdonként való kezelése, a közösségi kontroll és a testi és lelki kiszolgáltatottság mindennapos volt. A romantika legfeljebb az irodalom díszleteiben létezett, a valóságban a házasság társadalmi, gazdasági és hatalmi eszköz volt.