A történet így kezdődött:
Karin és családja izgatottan érkeztek New Yorkba, hogy felfedezzék a város különlegességeit. Az első napokban sok időt töltöttek a látnivalók felfedezésével, és Karin mindig készen állt arra, hogy segítsen másoknak a városban eligazodni.
Egyik délután, amikor éppen sétáltak a Central Parkban, Karin észrevett egy férfi alakot, aki a padon ült, és nagyon lehangoltan nézett maga elé.
A férfi alatt csupán egy összehordott régi hálózsák volt, és semmi más tulajdonára nem utalt.
Karin szíve összeszorult a látványtól, és rögtön tudta, hogy segíteni szeretne.
Odalépett a férfihoz, és megszólította őt.
"Jó napot kívánok! Van szüksége valamire? Esetleg ennivalóra?" - kérdezte Karin.
A férfi meglepetten nézett fel, és egy pillanatra megállapodott a tekintetük egymásba mélyedve.
Aztán lassan mosolyra húzta a száját.
"Köszönöm, hölgyem, igen, igen, minden segítség jól jönne" - válaszolta a férfi.
A férfi hálásan fogadta az ételt és italt, és kezét megfogva köszönte meg Karinnak.
Karin nem vette észre, hogy egy filmforgatás részese volt, és azt hitte, hogy Richard Gere valóban hajléktalan.
Richard Gere ügyesen rejtette el az igazi személyét, hogy autentikusabbá tegye a jelenetet.
A következő nap, Karin meglepődve értesült arról, hogy az előző napon egy filmforgatásban vett részt. Amikor meglátta a fotóját egy újságban, amit egy leleményes fotós készített a jelenetről, rájött, hogy a férfi, akivel találkozott, valójában Richard Gere volt, és az egész egy előre eltervezett jelenet volt a film számára.
Karin meglepetten, de boldogan döbbent rá, hogy egy olyan színész mellett volt, akit csodált, és egy ilyen egyedi élmény részese lehetett. Ezenkívül az is megerősítést nyert számára, hogy az emberség és segítőkészség minden helyzetben fontos és értékes.