Ha sok halat szeretnél fogni, akkor jöhet az örök csali – a fantasztikus kenyérrózsa | Horgászvideók

A kenyérrózsa

Maga a csoda. A legegyszerűbb és legnagyszerűbb csali, egyetlen fontos alkotóeleme van: a friss házi kenyér. Sajnos a kereskedelemben kapható kenyerek egyre nagyobb hányada nem alkalmas rózsának, illetve a boltok többsége a nyári kapásidő után nyit… Egyetlen praktikus javaslatunk van: keress egy falusi boltot, ahol időben kelnek és megfelelő kenyeret árulnak. Különben nem fog tökéletesen működni a dolog, mert nem lesz jó a kenyér szerkezete.

Szeretnénk szólni, hogy nem olyan egyszerű valóban hatékonyan és gyorsan „rózsázni”. De segítünk. Az első alaptétel, hogy rendkívül pörgős peca és ha túl sok apró hal van a pályán, akkor bizony inkább szenvedés lesz a lökdösődés és  luftok miatt. Az igazi kenyerezés az, amikor jó halak vannak előtted.

Ezért kenyerezésnél állóvízen, nincs etetőanyag!!! Magadra húzod az aprónépet, aminek semmi értelme nincs. Két kaja van: gyúrod a galacsinokat kenyérből, illetve mellé dobsz néhány szem konzervkukoricát. Sajnos a holtágakon a busák rá is kényszerítettek bennünket az okos horgászatra. Emellett – ha jó a rózsa – minden kivételnél is etetsz egy kicsit, amikor leesik a horogról. Nem egy kapkodós peca, lassabban áll rá a hal, de sokkal szebb halakat foghatsz így.

A sűrű csalizás miatt a legpraktikusabb megoldás egy megfelelően erős szerelékkel szerelt spiccbot. 

Kenyér mint etetőanyag

Az egyik legpraktikusabb dusító anyag. A kimaradt száraz kenyeret összegyűjtöd (már az élelmiszerpazarlás ellen is tettél) majd a horgászat előtt beáztatod. Ezt követően szitán kinyomod belőle a vizet, majd összetöröd. Minél apróbb halakra szeretnél horgászni, attól legyen kisebb a szemcsemérete a kenyérnek. Jelzem, nagyon nincs értelme aprózni. Ezt követően a gyári kajával, magvakkal, (esetleg a később említésre kerülő kenyérmorzsával) megfelelő állagúra kevered.

Nem egy nagy varázslat, de napi horgászat esetén megfelelően kipréselt kenyér és durvára őrölt morzsa esetén az etetőanyagot 1-1-1 arányban lehet keverni. Itt nem verseny van, hanem normális esetben éhes halak szeretnének mennyiséget fogyasztani.

Kenyérmorzsa

Gyerekkorunkban egész télen gyűjtöttük a kenyeret. Emlékszem, hogy olyan megszállott voltam, hogy ezért tanultam meg késsel aprítani. Szép vékony szeleteket vágtam, aztán abból kockákat. Aztán, amikor a molyok jöttek január végén, akkor a Szüleim kidobták az egészet….

Nosztalgiázást félretéve: a frissen őrölt kenyérmorzsa ma is csodálatos fegyver lehet az eszköztárunkban. Kiszárítjuk, esetleg megpirítjuk és nem túl finomra megőröljük. Amire fontos odafigyelni az a megfelelő átnedvesítés, extrém esetektől eltekintve a lebegő morzsa inkább bajt okoz, mint hasznokat.

A kenyérmorzsa egy professzionálisabb felhasználása az angolmorzsa. Számos etetőanyag gyártó kínálatában szerepel (aranyárban) és tovább fokozza a varászlatot. Nem vitatva, hogy éles versenykörülmények között valóban van jelentősége és vizuális hatást gyakorolva tényleg vonzó lehet, alapjaiban véve egy nagyméretű, kemény szemcseszerkezettel rendelkező pirított kenyérmorzsa. Értelemszerűen megfestve, sárga, piros, barna, vagy zöld színekben vonzó a horgász és a hal számára egyaránt. Mindennapi horgászat esetén inkább a sűrűsége jelenthet érdemi előnyt az általunk megőrölt süllyedő morzsával szemben.

Paprikás kenyér és társai

Emlékszel, amikor gyúrtuk a paprikás kenyeret? Az Öregek azt mondták, hogy csípjen egy kicsit (a mai chilis/red paper bojlik őse?), mi meg azt szerettük volna, hogy ne csípjen. Mindegy, a jó narancssárga szín több kapást hozott. Mai ésszel vélelmezhetően a halak megérezhettek valami távcsali hatást a paprika miatt, ezért működhetett jobban. Innentől kezdve jöttek a fejlesztések a mézes kenyértől kezdve a fahéjas gombócon át, egészen a hőskorban egzotikus vaníliás cukorig. Aztán indult ugyanez az őrület a kukoricafőzésig is.

Libegő kenyérkocka

Hú de durva, itt már a látványra is rá tudunk menni. Felszíni kenyerezésnél ez igazi élmény a kockánkat kerülgető hal, aki gyakran több kört is megy a szerelék alatt. A legyezés mellett az egyik legingerdúsabb élmény. Aztán persze a végén lekapja… Zsákmányhal a balintól az amuron át a pontyig bármi lehet, bár aki kenyérkockázott nyári hajnalban vagy este kapitális vörösszárnyú keszegekre, ő tudna mesélni az élményról.

A libegésnek a másik terepe a klasszikus fenekező módszer. A rövid és praktikus recept: rövid zászló (max. 5 cm.), ólmos kosár, kis héjas kenyér, kilátszó horoghegy, botborítós kapás. Aki nem élte át, érdemes kipróbálni. Amurra máig az egyik leghatékonyabb megoldás.

Az ügyesebbek ráadásul jól horgásznak kenyérrel feederbottal is. Teljesen mindegy, hogy melyik lehetőséget választod, az öreg dévérektől kezdve a nagy ezüstkárászokon át a pontyokig és amurokig számos „kenyérbaráttal” találkozhatsz, ha elég ügyes vagy.

Ha egy jó vízfelszíni kenyrezést szeretnél látni, akkor kattints ide.