2024. november 21., csütörtök
Olivér névnapja
Olivér névnapja
A cikkben bemutatott megoldások reményeink szerint érdemi segítséget nyújtanak a finomszerelékes feederezés alapjainak elsajátításához. Értelemszerűen nem garantálhatjuk, hogy innentől mindig teli lesz a szák – vélelmezhetően nem is ez a horgászat lényege – de a leírtak figyelembe vételével markánsan javulhat az eredményességed. Összesen öt fontos területet járunk körül, mindenhol kiemelve a legfontosabb jótanácsokat:
Attól hosszúelőkés, hogy hosszú az előke – fogalmazhatnánk meg rendkívül leegyszerűsítve a dolgot. Ellentétben a method módszernél alkalmazott néhány cm-es előkékkel itt 40-80 cm között mozog az előke hosszúsága – igazodva a halak napi kapókedvéhez. Nem belemenve a jó értelemben vett „átlaghorgász” számára felesleges szakmai finomságokba néhány praktikus javaslat az előke hosszával kapcsolatban:
A horoggal kapcsolatban is a helyes arányok eltalálása a lényeg. Nyilván minél kisebb horoggal horgászol, attól több halat fogsz, ez nem képezi vita tárgyát. Az egy másik kérdés, hogy a mindennapi horgászat során biztosan érdemes-e a nanotechnológia irányába elmozdulni… Az a jó horogméret, amivel úgy érzed, hogy elég halat fogsz. Ha irányszámot kellene mondani, akkor indulásnak egy 16-os méretű vékonyhúsú, hosszúszárú horog jelentheti a kiindulást.
Persze a gyártói számozások is meglehetősen nagy szórást mutatnak a tényleges mérethez képest. Hasonlóan izgalmas a szakállas, vagy szakáll nélküli horog problémája. Mindkettő ellen és mellett is lehet végtelen sokat érvelni – egy időn túl már inkább a „hitvita” szintjén mozgunk.
Ha itt is középutat választasz, akkor jó megoldás lehet az ún. mikroszakállas horog, amely szinte minden komolyabb gyártó kínálatában megjelenik. Ez kíméletes a halhoz is és a pulóverhez is, ha esetleg magadat is sikerül megakasztani…
Ez nem a durung botok világa. A method feederben megszokott heavy típusú botokkal nem lehet finomszerelékes keszegezést csinálni. Itt nem arról szól a peca, hogy a jól összeállított szerelésre „felakasztja magát a hal”, amikor megszúrja a horog. Itt Te vagy annak a mestere, hogy a „leheletfinom” kapásokat is halra váltod. Ehhez viszont az élőcsalit hideg vízben kóstolgató „nyalintásokat” is érzékelni kell.
Ehhez vagy egy jó picker, vagy egy light feeder lesz a legjobb társad. Az élmény is jobb, a finom pálcákon egy rendesebb kárász, vagy egy mohoshátú dévérkeszeg már komolyabb halnak tűnik. Ha meg beugrik egy ponty, akkor lehet kapkodni, meg küzdeni a klipszből történő kiakasztással.Az orsó területén sem kell különösebben nagyot álmodni a mindennapi peca területén. Nyilván az alapelvárások itt is azért adottak:
Zsinórnál megint egyszerű az alaptétel: a vérprofik minél hidegebb a víz, annál határozottabban javasolják az extra vékony fonott zsinórok alkalmazását. Az előnyök egyértelműek: 0 nyúlás, a legkisebb rezdülések érzékelése stb. Cserében ott van a gubancolódás, (aki keszegezett már fonottal, tudja, hogy szokni kell a dolgot), a halvesztés ellen beépített gumival tudsz védekezni – de nem akarsz vergődni vele – szóval nem is olyan egyszerű meghozni a döntést. Mérlegeld a lehetséges előnyöket és hátrányokat, aztán válaszd ki a Neked tetsző zsinórt.
Nem lehet elégszer hangsúlyozni, hogy a letisztult hideg vízben a halak rendkívül óvatosak. Ez különösen igaz a kisebb testű keszegekre és érdekes módon a nagyobb kárászokra. Ezért felejtsd el a nyáron oly eredményes rikító színű világos etetőanyagokat, ha halat akarsz fogni! A két kulcsszó a téli etetőanyaggal kapcsolatban: finomszemcsés és sötét. Szinte minden komolyabb gyártó repertoárjában megtalálhatók ezek az etetőanyagok, keresd a „winter”, „black” „champion” feliratokat – a színét meg általában látod. Minimum sötétbarna, de leginkább a fekete ilyenkor a nyerő szín.
Gyakorlatilag elengedhetetlen – az etetőanyagba is. Komoly javulást okozhat az eredményességben már kis mennyiségben is. Szúnyoglárva, pinki, csonti – ilyen sorrendben. Ha szúnyoglárvához hozzá tudsz jutni, akkor a téli dévérek felé is megnyílik az út, ezért legalább „tűzőszúnyog” legyen Nálad egy levélkével.
Az egész télen félve őrzött igazi mini trágyagiliszta szintén hatékony fegyver tud lenni – gyakorlatilag minden keszegféle kedvence, nem is beszélve a „gilisztafaló ezüstkárászokról…. Az etetéshez folyamatosan adagold hozzá – mindig csak egy csipetet mindenből. Gyönyörűen lehet játszani a bevitt mennyiséggel a kapások mennyisége és intenzitása függvényében. Rá fogsz érezni a dologra.
Alapszabály: a hidegvízi horgászat türelmes horgászat. Hacsak tényleg nem találtál bele egy halrajba, akkor itt végképp „fel kell épülnie a helynek”. Ehhez az egyik legfontosabb út a szisztematikus és pontos(!) dobás. Nem egy nagy művészet: szemben benézel egy tereptárgyat és kiakasztod a jó távolságda a zsinórodat a klipszbe. Persze, ha néhány 10.000 (100.000) dobás benne van már a kezedben, akkor még pontosabb leszel.
Az első óra általában az építkezésről szól. Kis adagokban folyamatosan dobálgatjuk a minőségi finomszemcsés, élőanyaggal dúsított etetőanyagot és izgatottan figyeljük, hogy a leheletfinom boton érzékelünk-e néha egy-egy beleúszást. (Ezeknek nyilván nem vágunk be…). Így szokott kezdődni. Amikor a türelem gyümölcseként megjelennek az első tényleges kapások a spiccen – már tudni fogod, hogy jó úton jársz. Ha mindent jól csináltál a harmadik órában már garantáltan nem fogsz unatkozni.
A bot görbüljön – ne a szád!
Ha ettől sokkal többet szeretnél megtudni és megnézni, hogyan csinálják ezt a világbajnokok, akkor kattints a videóra
