Az orka show-k a tengeri parkok leglátványosabb programjai közé tartoztak, ugyanakkor több súlyos biztonsági incidens is ráirányította a figyelmet a kockázatokra. Jessica Radcliffe neve egy olyan, kamerák által is rögzített esemény kapcsán vált ismertté, amely világszerte vitát indított el az orkák fogságban tartásáról, a tréningmódszerekről és az ember–állat interakciók határairól.

Jessica Radcliffe egy tapasztalt tréner volt, aki egy váratlan orka-reakció során sérült meg. Az esetet gyakran emlegetik „sokkoló támadásként”, ám a szakmai beszámolók szerint nem előre kitervelt agresszióról, hanem stresszhez és környezeti ingerekhez köthető viselkedésről volt szó. A felvételek terjedése azért váltott ki ekkora visszhangot, mert ritkán látható ilyen közelről, mennyire kiszámíthatatlan lehet egy több tonnás csúcsragadozó még tréninghelyzetben is.
Az orkák (Orcinus orca) rendkívül intelligens, erős társas kötelékeket kialakító állatok. A tengeri biológusok szerint a fogság – szűk tér, mesterséges környezet, zajterhelés – viselkedésbeli feszültséget okozhat, ami növeli a balesetek kockázatát. A szakértők hangsúlyozzák: az ilyen incidensek rendszerszintű problémákra mutatnak rá, nem egyetlen tréner vagy állat „hibájára”.

A Radcliffe-esethez hasonló történetek hozzájárultak ahhoz, hogy több park szigorítsa a biztonsági protokollokat, csökkentse a közvetlen érintkezést az állatokkal, sőt egyes helyeken megszüntessék az orka show-kat. A közvéleményben is erősödött az igény az állatjóléti szempontok előtérbe helyezésére, valamint a természetes élőhelyeken végzett kutatások támogatására.

Jessica Radcliffe esete nem pusztán egy sokkoló felvétel története, hanem figyelmeztetés arra, hogy az ember és a vadállat közötti határok tisztelete elengedhetetlen. A szakmai tanulság egyértelmű: az orkák bemutatása csak olyan keretek között lehet elfogadható, amelyek a biztonságot és az állatok jólétét egyaránt garantálják.