Olyan szép volt minden , amikor megláttál.
Rögtön úgy ereztem te vagy aki rég rám várt.
Lilla kod volt minden, akkor még nem tudtuk. Hova tartunk innen.
Hazugságban éltünk. Szerepet cseréltünk! Kimondani meg féltünk!
Ugyan oda tart az egész ahol eddig is voltunk már!
Akárhogy is próbálunk menteni mindent, ezért már kár.
Mondjuk ki hogy vége, végre , szere-telek de most végleg vége!
Akárhogy is probalunk menteni mindent, ezért már kár.
Miért nem szóltál, neked kevés vagyok most mar! Lehet hogy boldogabbak lennénk egyedül! Ne hidd hogy nélküled elvesznek egyedül!
Sajnálom de tényleg, régen mást voltál, belefaradtam már! Börtönbe zarsz.
Mondjuk ki végre, amit sejtünk rég.,
Soha nem lesz úgy már, ahogyan volt rég!
Nem akarok összeveszni már, csak szeretni akarlak ez miért faj? Nem akarod nélküled élni! Mert Egyedül úgy felek létezni.
Egyszer fent és egyszer lent, vártam hogy ez más legyen!
Nem akartam nélküled élni! “ de “ Valakinek meg kell ezt lépni
Miért nem szóltál, neked kevés vagyok most mar! Lehet hogy boldogabbak lennénk egyedül! Ne hidd hogy nélküled elvesznek egyedül!
Miért nem szóltál, neked kevés vagyok most mar! Lehet hogy boldogabbak lennénk egyedül! Ne hidd hogy nélküled elvesznek egyedül!