Az omphalocele egy fejlődési rendellenesség, ami miatt a hasüregi szervek a hasüregen kívülre kerülnek. A hasfal záródási zavarának méretétől függően, különböző mértékben türemkednek elő a hasi szervek, amelyeket a hashártyából és magzatburokból álló tömlő fed. Az egészséges magzati fejlődés során a belső hasi szervek először a testen kívül fejlődnek ki, majd a hasüregbe húzódnak vissza, ezt követően a hasfal zárul. A veleszületett hasfalzáródási rendellenességek műtéti kezelése többnyire szövődménymentesen megoldható, de súlyos, ritka formája, az óriás omphalocele, amely esetben az egész máj és a többi hasi szerv is a hasüregen kívül helyezkedik el. Ennek kezelése bonyolult, több lépésben végezhető el.
Kovács Benett koraszülöttként, császármetszéssel jött a világra – minden hasi szerve kívülre esett. A Szegedi Tudományegyetem Szent-Györgyi Albert Klinikai Központ Gyermekgyógyászati Klinika és Gyermek-Egészségügyi Központ orvosai három műtétet hajtottak végre rajta. A negyedikben – és várhatóan majd az ötödikben is – Dr. Amulya Saxena, londoni gyermeksebész volt a segítségükre, hiszen Benett esetében úgynevezett óriás omphaloceléről volt szó, amely rendkívüli kihívások elé állította a szegedi orvosokat.
– Az omphalocele tünetei a születés után szabad szemmel jól láthatók. A kitüremkedő szerveket mindig a hashártyából és a magzatburokból álló, hártyás tömlő fedi, szemben egy hasonló nyitott hasfali kórképpel, a gastroschisisszel, ahol az előreeső szerveket nem fedi ilyen burok. A tömlő tartalmazhat több hasi szervet (belek, gyomor, máj) vagy csak bélkacsokat. Ritkább esetben a húgyhólyag is előreeshet, és a hasfalon kívülre kerülhet. Mindez súlyos állapotnak tekintendő, ami összetett ellátást igényel. A szervek nagyon sérülékenyek, ezért nem helyezhetők vissza egylépésben. Ezért hívtuk a kétéves Benetthez segítségül Dr. Amulya Saxenat, aki a világ egyik legismertebb és elismertebb gyermeksebész professzora és egyben az Európai Gyermeksebész Társaságelnöke is. Ismeretségünk régre nyúlik vissza, többször járt már Szegeden és adott kiváló szakmai tanácsot nekünk – részletezte Dr. Kovács Tamás, az SZTE SZAKK Gyermekgyógyászati Klinika és Gyermek-Egészségügyi Központ Gyermeksebészeti osztályának vezetője.
A hódmezővásárhelyi kisfiú korábban már átesett három műtéten. Az elsőre rögtön a születését követően került sor, ekkor egy steril műanyag zsákocskába, – úgynevezett silóba – helyezték a kívülre esett szerveit, a másodiknál kicserélték ezt a bizonyos silót, a harmadiknál a bőrrétegeket zárták be. A szülők, Kovács Zoltán és felesége Viktória 51 nap után vehették először kézbe gyermeküket, akit 81 nap után vihettek haza. Benett az első 35 napot mélyaltatásban töltötte.
A negyedik műtét során – amelyre nemrég került sor –, Dr. Amulya Saxena és Dr. Kovács Tamás a hasűri szervek nagy részét vissza tudta helyezni és egy természetes kollagén tartalmú hálóval kisebbítette a hasfali hiányt.
– Ez a speciális háló mielőbb összehúzza a hasfalat, és segít az izmok regenerálódásában is. Nagyon fontos, hogy ez az eszköz a lehető legjobb minőségű legyen, ugyanis rengeteg szövődmény alakulhat ki nem megfelelő háló alkalmazásakor. Az ilyen műtétek sok komplikációval járhatnak, ezért elengedhetetlen, hogy a sebészek mindvégig együttműködjenek a műtőben az aneszteziológusokkal. Benett esetében a beavatkozás három órát vett igénybe és közepesen bizonyult bonyolultnak. Reményeink szerint azonban a következő beavatkozással végleg orvosoljuk majd a problémát. A cél, hogy mire Benett óvodás lesz, addigra minden a helyére kerüljön és a fiú teljes értékű életet élhessen. A modern szakellátásban részesülő gyermekek 90-100%-a egyébként maradandó egészségkárosodás nélküli képes minderre – hallottuk Dr. Amulya Saxena-tól.
A szakértő elmondta: a közelmúltban az online térben tartott egy előadást, amely után megkeresték többek között Hongkongból, Peruból, Szingapúrból és Svédországból is hasonló esetekkel. Az omphalocele-nél használt műtéti technika ugyanis nagyon összetett és bonyolult, a londoni professzort azonban a legjobbak között tartják számon. A világ legtöbb pontjára hívták már. Elhivatott és motivált, annak ellenére, hogy tudja: sajnos a körülmények nem mindenhol adottak ahhoz, hogy a különböző betegségekben, rendellenességekkel küzdő gyermekeket meg lehessen menteni.
– Minden egyes beavatkozás előtt meg kell ismernem az esetet, az adott pácienst, a szüleit, a hozzátartozóit és természetesen a kollégákat, akikkel együtt műtök. Nagyon fontos, hogy a lehető legkisebb esetben kelljen csak improvizálni. Szerencsére Szegeden minden átlátható volt és gördülékenyen ment. Hiszem, hogy az ötödik műtétnél sem lesz ez majd másként – mondta a londoni professzor.