A csodacsali – álom vagy valóság? | Horgászvideók

A jó etetőanyag

Nyilván sok okból nem szórunk szemetet a vízbe. Nem csak azért, mert halat akarunk fogni. Egy minőségi etetőanyagnál megvannak a minimális alapszabályok, amik sok-sok éve nem sokat változtak: olajos magvak legyenek benne, hogy ne hizlaljuk és telítsük a halat, hanem odacsaljuk és táplálkozásra serkentsük. A szemcseméret illeszkedik a megcélzott halfajhoz, illetve betartjuk a másik általános érvényű javaslatot: hideg letisztult vízben sötétebb kaja, aztán a víz melegedésével jöhetnek a világosabb árnyalatok.

Ahogy megyünk bele az őszbe, újra elkezd sötétedni az etetőanyagunk, akár koromfekete színig elmenve. Reméljük már ezzel is segítettünk az első helyes lépéseket megtenni. Csalinál is létezik egy egyszerű képlet ami (általában, a nagy átlagok szintjén!!!) működik: hidegebb vízben kisebb és könnyebb csalik általában édes ízvilágban, míg a melegebb vizekben (pontosan a határozottabban táplálkozó halak miatt) jöhetnek a darabosabb falatok, markáns ízekben, a csípőstől a vajsavasig.

Fontos: a különböző etetőanyagok alkalmazása nem csak a halakra, de a tágabb környezetre gyakorolt hatással is bírnak. Fontos odafigyelnünk, hogy a használt anyagok ne legyenek mérgezők, illetve ne okoznak hosszú távú egészségügyi, vagy környezeti károkat. Például a vödörszámra behányt, dögletesen büdös savanyú kukoricával kapcsolatban nem véletlenül megosztottak a vélemények.

Ízek és aromák

Számos klasszikus íz mellett már a különböző kombinációk is kinőtték magukat. A számtalan gyártó számtalan különböző etetőanyagot és csalit kínál, elképesztő mennyiségű ízesítéssel. Ember legyen a talpán, aki eligazodik ezeken. Még azt sem mondhatjuk, hogy „kellemes illatúak” az anyagok, mert egy vajsavas, vagy egy hallisztes anyag minden, csak nem kellemes. Persze itt megint jöhetne az agyalgás, hogy, ami nekünk büdös az lehet, hogy a halnak nem büdös stb. Ne mennénk bele hitvitákba, sem az édes-sós-csípős vonallal kapcsolatban, sem az egyízű, vagy a kombinált a jobb csali csatába.

Az egyik legkomolyabb megfigyelés az, hogy mindenki azzal a csalival fogja a legtöbb halat, amivel a legtöbbet horgászik. Ezt csak az érzékeltetés érdekében elmozdítva a szélsőségek irányába: ha vaníliás etetőanyaggal és ananász-vajsavas pellettel horgászok egész nap, akkor 100%-os valószínűséggel minden halamat ezzel a kombinációval fogom megfogni. (Az érdeklődők kedvéért: hasonló mint a társadalomtudományi  kutatások egyik legnagyobb kihívása: nem tudom ugyanabban az időben, ugyanazon a helyen kipróbálni a hallisztes etetőanyaggal a mangó ízű pelletet, mert ebben a pillanatban ezen a helyen a másik kombinációval horgásztam…)

Ha már pellet, akkor a pelleteknél meg még érdekesebb a dolog. Jöhet Google Barátunk a dolog érzékeltetésére. Kipróbáltuk, a „csoki narancs ízű pellet” kombinációra mindösszesen 14.000-es nagyságrendű találatot kaptunk. (Ahogy szoktam mondani: minden gyártó minden marketingese dolgozik rendesen…). Néhány gondolatébresztő felvetés – a teljesség igénye és minden állásfoglalás nélkül. Legyen az alanyunk Ponty Péter háromnyaras 1,5 kg-os halacska.

Egyrészt Ponty Péter valószínűleg soha életében nem találkozott sem csokival, sem naranccsal, mert az a természet csodája lenne…

Másrészt, ha Ponty Péter esetleg kétnyaras korában (vagy még korábban) került az adott vízbe, és már megfogták és találkozott a csoki-narancs kombinációval, akkor – amennyiben van esély egy minimális kondicionálásra egy ilyen halnál – rendkívül tudatosan kerülné a továbbiakban a csoki-narancs kombinációt.

Harmadrészt, ha ugyanabban a pillanatban Ponty Péter előtt egy édeskukorica, vagy akár egy chili-kolbász ízű pellet lenne, senki nem tudja megmondani, hogy megenné, avagy nem.

Negyedrészt, ha Ponty Péter háromnyaras korában találkozik először ezzel a csalival, akkor – a hazai horgászok jelentős részénél – az első és egyben utolsó találkozása is lenne bármilyen csalival…

Miután elbizonytalanítottuk már magunkat is, azért a sokéves tapasztalat meg azt mutatja, hogy az esetek igen komoly hányadánál létezik két valamiért működő varászlat, az egyik a fokhagyma, míg a másik a betain. Ennek részleteibe szándékosan nem bonyolódnánk bele.

Tudományos háttér – étvágyfokozók

Az „étvágyfokozók” talán a legújabb varászszó ezen a területen, persze ki ne akarná a nem megfogható nem éhes halat éhessé tenni. No. ez tényleg az egyik legizgalmasabb kihívás, így lehet még többet fogni. Megint jöhet Google Barátunk a dolog érzékeltetésére, ez sem lesz gyenge: „halaknak étvágyfokozók” kombinációra magyar nyelven „közel 18.500 találat”. Egyenek rendesen, ha éhesek, ha nem!!! (Az élmény fokozására – nyilván nem mind releváns találat – de az „appetite enhancers for fish”, illetve az „appetite boosters for fish” keresésekre rendre 15M találat körül vagyunk…)

A modern halbiológia és a táplálkozástan tudományos háttere rendkívül sokat foglalkozott az elmúlt évtizedben a halak étvágyfokozási lehetőségeivel. Egy ilyen cikknek nem célja a szerteágazó kutatások tudományos jellegű ismertetése, de összefoglaltunk néhány általános irányt, amelyet az étvágyfokozókra vonatkozó halbiológiai kutatásokban megfigyelhetők, illetve ezeket három csoportba rendszereztük:

1. Az első csoport az ún. hormonális étvágyfokozók. Kutatások garmadája foglalkozik a különböző hormonok, például a leptin, ghrelin (éhséghormon) és mások hatásának vizsgálatával a halak étvágyára és növekedésére. Ezek az anyagok szabályozzák az energia-háztartást és az étvágyat azáltal, hogy közvetlenül befolyásolják az agy étvággyal kapcsolatos működési területeit. Valószínűleg a néha elképesztő eredmények erről a területről jöhetnek – egy-egy jól eltalált kombinációval.
2. Amit a mindennapi horgászatban is jobban ismerhetünk, azok az aminosavak és peptid alapú étvágyfokozók. Néhány kutatás az aminosavak és peptid-alapú vegyületek hatásait vizsgálja a halak táplálékfelvételére. Ezeket a kutatásokat a nagyüzemi haltenyésztés is támogatja, mert ezen anyagok segíthetnek a jobb takarmányhasznosításban és a növekedési ráta javításában is.
3. Érdekes terület a feromon alapú étvágyfokozók. Azokat az anyagokat, amelyek befolyásolják a halak közötti kommunikációt és táplálkozási szokásokat, szintén sok műhelyben kutatják. Itt a fókuszban a feromonok és azok etológiai hatásai állnak. Ahogy sok versenyen tapasztaltuk és egyik legjobb versenyhorgászunk meg is fogalmazta: a legjobb kapásfokozó az etetésen táplálkozó többi hal. Nyilván itt a táplálékért történő versengéstől kezdve a biztonságérzeten keresztül a közös táplálkozás öröméig (?) számos tényező szerepet játszhat. Ha valaki ezen a területen ki fog találni egy nagy okosságot, az biztosan „nagyot fog menni”.

A mágia

Elnézést kérünk mindenkitől, de a mágiának pontosan az a lényege, hogy nem érted. Ha értenéd, akkor már nem lenne mágia. Az viszont biztos, hogy egyes esetekben bizonyos ízek, ízkombinációk, anyagok, varászlatok(?) kiemelkedő módon működnek. Ez egyaránt igaz a versenyhorgászatban is és a mindennapi horgászatban is. Ekkor szoktuk mondani, hogy „ezt most nagyon eltaláltam”. Ahhoz, hogy sűrűbben „eltaláld”, minél többet kell horgászni és fejlődni. Egyre több összefüggést meg fogsz érteni. Vélelmezhetően hosszabb távon ez az igazi varázslat.

Persze ezzel együtt is vannak néha nehezen érthető dolgok. Ha „erősen érdekes” jelenséget szeretnél látni, akkor kattints a videóra!