Nikolaj Ceausescu neve máig egyet jelent a kommunista diktatúrák elnyomó gépezetével. Egy szegény parasztfiúból lett Románia teljhatalmú vezetője, aki évtizedeken át vaskézzel irányította az országot. Mégis, 1989 karácsonyán – alig pár nappal egy bukaresti tömegdemonstráció után – élő televíziós közvetítésben végezték ki feleségével együtt. A következőkben feltárjuk, hogyan jutott el a hatalom csúcsáról a teljes összeomlásig.
Ceausescu 1918-ban született egy román faluban. Korán elhagyta otthonát, hogy cipészinasként Bukarestben munkát vállaljon. A fővárosban hamar kapcsolatba került a kommunista eszmékkel, és tizenöt évesen csatlakozott a betiltott Román Kommunista Párthoz. Börtönbüntetései alatt ismerkedett meg a párt felső vezetésével, és megtanulta, hogyan kell hatalmat építeni.
A második világháború után, amikor Románia szovjet befolyás alá került, lojalitásának köszönhetően gyorsan emelkedett a ranglétrán. 1965-ben ő lett a Román Kommunista Párt főtitkára – ettől kezdve egyszemélyes uralom következett.
Ceausescu Sztálin és Kim Ir Szen példájából tanult: nem elég vezetni, istenként kell megjelenni. Képmása minden iskolában, intézményben és újságban ott volt. Hőstettei kötelező tananyagként szerepeltek, miközben a valóság egyre sötétebbé vált.
A rendszer motorja a Securitate, a hírhedt titkosrendőrség volt. Minden negyvenedik ember besúgóként dolgozott. A legkisebb panaszkodás kenyérhiány miatt is letartóztatáshoz vezethetett. Az ország egyetlen hatalmas megfigyelőgépezetté vált.
A '70-es évek végén Ceausescu ipari nagyhatalommá akarta tenni Romániát. Külföldi hitelekből fejlesztette az ipart, majd az eladósodás után brutális megszorításokat vezetett be. Az élelmiszert jegyre adták, az áramot és a fűtést korlátozták, a városokat sötétség és hideg uralta.
Az emberek napi szinten álltak sorba kenyérért, tejért, cukorért. A gyermekhalandóság Európában a legmagasabb lett. A hivatalos propaganda ezzel szemben az önellátás győzelmét ünnepelte – miközben milliók szenvedtek.
1987-ben Brassóban kirobbant az első nagyobb tiltakozás. Bár a Securitate brutálisan leverte, a harag már nem volt visszafogható. 1989 decemberében Temesváron egy magyar lelkész kilakoltatása szikrát gyújtott: a forradalom elkezdődött.
A hatalom újra erőszakkal reagált: a hadsereg tüzet nyitott a tömegre. De ezúttal nem működött a félelem. A katonák egy része átállt, a hadsereg repedezni kezdett. A bukaresti nagygyűlésen – amit élőben közvetített a román állami televízió – a tömeg kifütyülte a diktátort. Ekkor Ceausescu arca megváltozott – először látszott rajta félelem.
A vezér helikopterrel próbált elmenekülni, de katonák elfogták és rögtönítélő bíróság elé állították. A vádak között népirtás, hazaárulás és a román nép tönkretétele is szerepelt. A védelem is a vádlók mellé állt.
1989. december 25-én a Ceausescu-házaspárt halálra ítélték, és az ítéletet azonnal végrehajtották. A kivégzést rögzítették, és pár nap múlva a román televízió is levetítette – így az egész ország látta, ahogy a diktatúra földbe döngölődik.
Ceausescu rendszere a félelemre, személyi kultuszra és propagandára épült, de végül saját súlya alatt omlott össze. A kivégzése gyors és brutális volt – sokak szerint nem igazságszolgáltatás, hanem népharag. De egy dolog biztos: az elnyomás sosem tart örökké.
A történet máig figyelmeztet: ha a hatalom nem hallgatja meg a népet, a nép fogja elhallgattatni a hatalmat.