2024. május 30., csütörtök
Zsanett, Janka névnapja

A kormoráninvázió nagy vesztesei – márna és jászkeszeg nyomában | Horgászvideók

2023-09-30 18:01 | Nézettség: 1360
Sajnálatos módon a folyóvizeink halfaunája is folyamatos változáson – bizonyos fajok esetében markáns csökkenésen megy keresztül. Két csodálatos halról írunk nektek. Erős félelmeink vannak, hogy a mai gyerekhorgászok jelentős része márna és jászkeszeg halakkal leginkább csak fényképeken fog találkozni. Pontosan ezért egyre több helyen tesznek kísérletet ezen halfajok tudatos védelmére, illetve telepítésére. A cikk végén egy csodálatos videó található egy sikeres kezdeményezősről.

Márna

A márna hazánk folyóinak egyik jellemző hala – még folyószinttájt is elneveztek róla, a márna szinttájt. Elég egyértelműen felismerhető halfaj, gyakorlatilag a Petényi-márnától eltekintve semmilyen más hallal össze nem téveszthető. A márnának hengeres, megnyúlt teste van, a feje a dorsális (háti) résznél, míg a farokrésze laterálisan (oldalirányban) enyhén lapított. A szemei viszonylag kicsik, míg az orra hosszú és meghaladja a szájának vonalát. A szája subterminális (alsó állású), ívelt vonalú, és vastag, húsos ajkakkal rendelkezik.

Ebből is látszik, hogy klasszikus fenéklakó, leginkább fenékről táplálkozó  hal. A száj felső részén elől két rövidebb, míg a szájszegleteiben egy-egy hosszabb bajuszszál található. Férgekkel, puhatestűekkel táplálkozik, kedvenc csemegéje a kérészlárva. A nagyobb példányoknál gyakori az elhullott halak fogyasztása, illetve a ragadozó életmód is. Erre számos bizonyíték a süllőzés közben fogott nagyobb márnák, illetve a pergetők is gyakran találkoznak vele. Latin neve: Barbus barbus.

Jászkeszeg

Szintén folyóvízi hal, de néha az állóvizekben is előfordul. Kisebb példányait a nem elég felkészült horgászok a vörösszárnyú keszeggel keverhetik össze, de a nyúlánkabb felépítéstől kezdve az apróbb pikkelyekig számos markáns különbség fedezhető fel. A hal mérsékelten magas hátú, laterálisan (oldalról) lapított testalkatú. A hát és a has íve nagyjából szimmetrikus. A dorsalis (hátúszó) a ventralis (hasúszók) mögött, valamivel hátrébb kezdődik. A halak feje fehér, szeme mérsékelten nagyméretű, vélelmezhetően a látás komoly szerepet játszik táplálkozásában. A szája kisméretű, terminális (csúcsban nyíló), és a szájszöglete nem éri el a szem horizontális vonalát. Vörös uszonyai a fakótól az élénkpirosig változhatnak, arany változata is előfordul (orfa).

 Igazi mindenevő: a bogaraktól a férgeken át az ivadékig mindent szívesen fogyaszt. Emellett keszegként is táplálkozik, az etetésre jól reagál, illetve egyik kedvenc csemegéje csemegekukorica. Nagyobb példányai ragadozó jellegét jól érzékelteti, hogy az UL pergetők egyik kedvelt célhala – főleg a tavaszi ragadozó-éhínség ideje alatt. Latin neve: Leuciscus idus.

Az állománycsökkentés mértékének érzékeltetése

Ki kell emelnünk, hogy ezek becslések és inkább relatív érzékelésen alapulnak. (Természetesen mindenki megoszthatja az ezzel kapcsolatos tapasztalatait!!!). Maros folyót 40 éve sűrűn járó horgászbarátunk becslései az alábbiak – nem lehet benne nem érezni az elkeseredést:

Ha nagyságrendeket kellene mondani, akkor a márnaállomány az elmúlt 20 évben nagyságrendileg durván a tizedére-huszadára csökkent, míg a keszegre horgászók sláger kenyérhala, az egyik legszebb keszegünk, a jászkeszeg állománya szinte megszűnt.

A tendenciák tapasztalati úton történő érzékeltetéséhez barátunktól csak két gondolat: „Suhanc koromban gyakorlatilag nem lehetett elég csalit vinni a Marosra – gyakorlatilag mindent levertek a kisebb-nagyobb márnák. Világosban puhább csalikkal be sem dobtunk. Ha meg szórakozni akartál, akkor szereltél egy finomabb pecát, kerestél egy egyenletesen folyó sodrósabb részt, aztán különösebb variálás nélkül fogtál 5-10 márnát.”

„Apró jászból annyi volt, hogy minden további nélkül használtuk csalihalnak is. Az apróbbja igazi süllőmágnes volt, a nagyja szép harcsákat adott, különösen nyár végén a laposokon. Ma, ha véletlenül fognék egy jászkeszeget, akkor lefényképezném a Gyermekeimnek, hogy még ilyen hal is létezik, aztán visszaengedném. Nem fogok.”

Az állomány csökkenésének lehetséges okai

Nyilván konferenciák sorozatát lehetne megszervezni a lehetséges okok feltárási kísérleteire. Különböző folyókon különböző mértékben néhány kockázati tényező egyértelműen kiemelhető, jelen megállapítások az Alsó-Tiszára, illetve a Maros folyóra különösen igazak:

Kormoránok irgalmatlan halpusztítása. Számos cikk foglalkozott és foglalkozik ezzel a jelenséggel, nem szeretnénk túlragozni. A kisebb testű hengeres halak kiemelt csemegéi a madárnak. Ráadásul a Maroson és a Tisza bizonyos szakaszain is, késő ősztől kora tavaszig „síri csönd” van. Morbid humorral akár mondhatnánk, hogy ilyenkor „a madár sem jár”, de sajnos a fekete sereg az jön és teszi a dolgát. Mindegy, hogy márna, jász, paduc, domolykó, kősüllő!!! minden lemegy a feneketlen gyomorba, de a marosi bucóállomány tizedeléséhez is alaposan sikerült hozzájárulni.

A másik ok az Tisza meglassulása és eliszapolódása. Természetesen nem vitatva a törökbecsei duzzasztó működésének pozitív hatásait (ennek köszönhetően extrém kisvizes időszakban sem csökken tovább a vízszint, biztosított a hajózáshoz szükséges minimum stb.), azért meg kell említeni a negatív hatásokat is. Nyáron a Tisza gyakorlatilag áll, a maradék keményebb aljzatú rész eltűnt, a Maros is vissza duzzasztódik az alsó n folyamkilométeren. Ez a folyást jobban kedvelő halaknak megint nem kedvező tendencia.

Emellett a jászkeszeg (és általában a keszegfélék) állományának további csökkenését okozzák az elmaradt tavaszi árvizek, illetve az egyre kevésbé jellemző zöldár. A radikálisan elszaporodó invazív fajok – különösen a minden jövőt felfaló busák, illetve az elvileg gyorsfolyású Maros erősödő ezüstkárász!!! állománya, már csak felteszi az i-re a pont.

Védelem és telepíthetőség

A rendkívül kedvezőtlen tendenciákat – reméljük a 23. és nem a 25. órában – a szabályalkotók is felismerték.

Egyrészt sokkal jobban elkezdték védeni mindkét faj állományát. A márna esetében ez a 35 cm-es méret felemelése 40 cm-re. (Nem is értem ki és minek visz haza egy 35 cm-es márnát, mert értelme semmi, viszont csodálatos sporthal, ráadásul 1-2 év múlva megfelelően elkészítve már gasztronómiai szempontból is értékelhető.)

Jászekeszeg esetén a biztonság kedvéért összefoglaljuk a legfontosabb módosításokat, pár évvel ezelőtt még „közönséges fehérhal volt”, sajnos nem vagyunk meggyőződve arról, hogy mind a 800.000 horgász maradéktalanul tisztában van a változássokkal. 

  • Egyrészt a halra tilalmi időszak vonatkozik 04.15. és 05.31. között tilos kifogni.
  • Másrészt 20 cm-es méretkorlátozás is védi – nagyon helyesen.
  • Harmadrészt a naponta kifogható mennyiségét 3 kg-ban maximalizálja a szabályalkotó.

Szerencsére a megfelelő technológiai háttér rendelkezésre állásával mindkét halfaj szaporítható és előnevelhető. Így igazából csak döntés kérdése, hogy a háromnyaras, azonnal fogható pontyok telepítése mellett melyik egyesület és melyik szövetség mekkora figyelmet fordít ennek a két halnak a telepítésére. Reméljük ez a cikk is hozzájárulhat egy kicsit, hogy egy picivel több figyelmet kapjon ez a két halfaj is.

Kattint a videóra és nézd meg a jövő gyönyörűséges reménységeit, ahogy elfoglalják új lakhelyüket!
 

Kép és a videó forrása: https://www.youtube.com/watch?v=taVCgL3TWSY

További videók a témában