Gyertyaszentelő idején szinte minden a palacsintáról szól, mégis kevesen tudják, hogy a klasszikus francia crêpe előtt létezett egy jóval egyszerűbb, táplálóbb étel. Ez volt a matafan – más néven mate-faim, vagyis „éhségűző”. Ez a vastag, rusztikus palacsinta nem a látványról, hanem az energiáról és a jóllakottságról szólt. A matafan a francia vidéki konyha egyik legrégebbi alapétele, amely a középkorig visszanyúló hagyományt hordoz, és még a 20. század eleji szakácskönyvekben is megtalálható.

A matafan nem folyós tésztából készül, hanem sűrű, jól kötött masszából. Eredetileg vízzel, nem tejjel keverték, és a tojás sem volt kötelező összetevő. A cél egy olyan étel volt, amely hosszú időre eltelít, ezért a vékony, törékeny palacsintákkal szemben vastag és tömör maradt.
Történelmileg gyakran használtak hozzá hajdinalisztet, az úgynevezett „fekete lisztet”, amely a paraszti konyhákban könnyen elérhető volt, és jól magyarázza a matafan markáns, karakteres ízét.
A recept az 1920-as években lejegyzett változatokon alapul, mai konyhára hangolva:
250 g liszt (tönkölyliszt vagy hagyományosan hajdinaliszt)
1 csipet só
kb. 220 ml víz
2–3 tojás (mérettől függően)
20 g vaj a sütéshez
Fontos, hogy a víz mennyiségét fokozatosan add hozzá, mivel a különböző lisztek eltérően szívják fel a folyadékot.
A lisztet egy tálba szórjuk, hozzáadjuk a sót, majd lassan, több részletben belekeverjük a vizet. A cél egy sűrű, egynemű állag, nem palacsintaszerű folyós tészta.
Ezután egyenként dolgozzuk bele a tojásokat. Történelmi érdekesség, hogy régen csak akkor került tojás a tésztába, ha volt otthon, ellenkező esetben egyszerűen kihagyták.
A kész masszát lefedve legalább 3 órán át pihentetjük, de akár egy éjszakát is állhat. Ez különösen fontos a vizes alapú tészták esetében.

A vajat közepes lángon felolvasztjuk egy serpenyőben. Régen akár 100 g vajat is használtak, de ma 20 g bőven elegendő. A forró vajba a tésztát kanállal vagy tölcsérrel adagoljuk, akár több rétegben, hogy meglegyen a jellegzetes vastagság.
A matafant lefödve sütjük:
az első oldalon 4–5 percig,
majd megfordítva további 4 percig,
amíg mindkét oldala szép aranybarnára pirul. A végén papírtörlővel eltávolítjuk a felesleges zsiradékot.

Eredetileg a matafan nem volt desszert, hanem egyszerű reggeli vagy ebéd. Később azonban megjelentek a gazdagabb, édesebb változatok:
almával,
lekvárral,
porcukorral,
narancsvirágvízzel ízesítve.
Ma már készülhet sós feltétekkel is, de a lényeg változatlan: egy évszázadokon át fennmaradt recept, amely ma is melegen kerül az asztalra.