Az Esterházy-torta nem csupán egy édesség – magyar cukrászművészet egyik csúcsa, amely a 19. századi arisztokrácia ízlését és pompáját testesíti meg. Nevét az Esterházy-családról kapta, és története éppolyan gazdag, mint a rétegei. Ropogós diólapok, selymes vajkrém, és a tetején a jellegzetes pókhálós csokoládédíszítés – mindez együtt alkotja a desszertet, amelyet egyetlen ínyenc sem felejt el.
A torta névadója valószínűleg Esterházy Pál Antal herceg volt, a 19. század egyik legismertebb magyar arisztokratája, aki a fertődi kastélyban élt. A recept pontos eredete történelmi homályba vész, de több elmélet is kapcsolja Franz Sacher nevéhez, aki ifjúkorában az Esterházy család szolgálatában állt. Az biztos, hogy az első Esterházy-torták a főúri konyhákból kerültek ki, majd a kávéházi kultúra terjedésével váltak széles körben ismertté.
Az eredeti recept különlegessége, hogy búzalisztet nem tartalmaz, így gluténmentes desszertként is megállja a helyét. A tészta dióból, tojásfehérjéből és cukorból készül, majd öt vékony lap formájában megsütve. A rétegek között gazdag diós vajkrém bújik meg, amelybe gyakran kerül rum és vaníliás cukor is.
A tetejét meleg fondant borítja, melyre csokoládécsíkokat húznak, majd fogpiszkálóval készítik el a híres pókhálómintát. Az oldalát darált dióval vonják be.
(A receptet és az elkészítést a videó alatt találod)
Magyarországon dióval, míg Ausztriában gyakran mandulával készítik a süteményt, ami a helyi alapanyagokhoz való hozzáférést tükrözi. A dió bőségesen termett az Esterházy-birtokokon, míg a bécsi cukrászok inkább a mandulát részesítették előnyben. Mindkét változat elegáns, de a magyar verzió markánsabb, teltebb ízvilágot kínál.
Az Esterházy-torta nem hétköznapi desszert: munkaigényes, időigényes, és alapanyagai is prémium minőségűek. Ezért gyakran ünnepi alkalmakkor kerül az asztalra – születésnapokon, évfordulókon, vagy karácsonykor. Bár drága mulatság, egyetlen szelet is gasztronómiai élmény.
Az Esterházy-torta nemcsak egy hagyományos magyar sütemény, hanem egy időtálló szimbólum is – a nemesi múlt, a finom ízek és a cukrászművészet találkozása. Készítése türelem, precizitás és szenvedély kérdése, fogyasztása pedig valódi élvezet.
Ha egyszer megkóstolod, megérted, miért tartják a legarisztokratikusabb magyar tortának.
12 db tojásfehérje
35 dkg cukor
35 dkg darált dió
4 dkg rétesliszt
8 db tojássárgája
3 dl tej
2 ek liszt
25 dkg puha vaj
10 dkg cukor
10 dkg darált dió
1 csomag vaníliás cukor
20 dkg fehér csokoládé
5 dkg étcsokoládé
darált dió az oldalára
A tojásfehérjéket kemény habbá verjük, közben fokozatosan hozzáadjuk a cukrot.
A darált diót összekeverjük a rétesliszttel, majd óvatosan beleforgatjuk a tojáshabba.
A masszát hat egyenlő részre osztjuk, és 19–20 cm átmérőjű körökké kenjük sütőpapírral bélelt tepsiben.
180 °C-ra előmelegített sütőben kb. 20 perc alatt (laponként vagy kettesével) megsütjük.
A lapokat hagyjuk kihűlni, majd szükség szerint körbevágjuk őket, hogy egyformák legyenek.
A vaj kivételével minden hozzávalót (tojássárgája, tej, liszt, cukor, darált dió, vaníliás cukor) csomómentesen összekeverünk.
Közepes lángon folyamatosan kevergetve puding állagúra főzzük.
A krémet teljesen kihűtjük, majd a puha vajat hozzáadva habosra keverjük.
A tortalapokat egymásra helyezzük, rétegenként megkenve a krémmel.
A tetejét és az oldalát is beborítjuk krémmel.
Hűtőbe tesszük legalább 1 órára, hogy megszilárduljon.
A fehércsokoládét felolvasztjuk, és egyenletesen elkenjük a torta tetején.
Az étcsokoládét szintén megolvasztjuk, habzsákba töltjük, apró lyukat vágunk a sarkára, és párhuzamos csíkokat húzunk vele a fehércsokira.
Fogpiszkálóval 1 cm-enként váltakozó irányú húzásokkal pókháló mintát készítünk.
Az oldalát darált dióval szórjuk be, majd újra hűtőbe tesszük, amíg a csoki megdermed.
Az Esterházy-tortát forró vízbe mártott, éles késsel szeleteljük, így szépen vágott, nem morzsalékos szeleteket kapunk.
Díszítésként a tányéron kevés extra dióval, vagy egy-egy kanál házi baracklekvárral is kiegészíthető, ha valaki szereti az édes-savanykás kontrasztot.
Ez a torta ünnepi alkalmakra ideális: nem csupán látványos, hanem gazdag ízvilágával és textúrájával is lenyűgöz mindenkit.