2024. november 17., vasárnap
Hortenzia, Gergő névnapja
Hortenzia, Gergő névnapja
Igazából, ez nem is konkrét süllő horgászat, ahogy szakértőnk megfogalmazta: „letett botos rablóhalas horgászat”. A ragadozó halak jelentős része nem azzal foglalkozik, hogy süllőre horgászol, hanem azzal, hogy ott a táplálék és ő meg éhes. A letett botos süllőzés járulékhalai: kisharcsa (jó harcsa), kősüllő, balin, illetve minél hidegebb van, és minél többet használsz élőhalat csalinak: a csuka. Talán általánosságban ez lehet a gyakorisági sorrend.
A csodálatos küsz felhasználási lehetőségeiről már írtunk korábban.
Az alábbiakban megosztunk néhány tippet, amiket tudtok használni a nagyobb eredményesség és gyakoribb süllőkapás érdekében.
Ahogy a régi öregek mondták: a legfontosabb a helyválasztás, mert ott könnyű süllőt fogni, ahol van. Mivel ez egy nyárvégi, koraőszi cikk, ezért azt járjuk körbe, hogy a süllő ilyenkor hol van. Ekkor a hozzáértő horgászok három helyen próbálnak süllőt fogni.
A kiindulási alapot jelentheti a pihenőhely, ahol nappal tartózkodik. Személy szerint igazán nem tartom szerencsés választásnak, mert egyrészt nem biztos, hogy táplálkozik, másrészt jobbára apróbb süllők jönnek letett botos pecára. De azért megfelelő módszerek mellett, itt is elkaphatunk néhány izmosabb példányt . Ilyen helyek lehetnek a különböző ágas-bogas placcok, illetve becsúszott parti kő belső fele (kőláb). Érdemi veszély a kisharcsa – sokadszorra. Ha jó ívás volt a megelőző években, akkor a kis szürke harcsák sok kapást csinálnak.
Számomra – szakértőnkkel egyetértve – a legizgalmasabb periódus, amikor a jó süllő elindul táplálkozni, azaz vonul. Gyakran rendkívül rövid időszak, de ekkor több kapás is lehet, ráadásul érdemi méretű halakkal találkozhatunk. Nyilván nincs ökölszabály, de az esti fényváltás klasszikusan ilyen periódus, főleg a sötétedés előtti egy óra. Gyakori kapások, éhes és jó méretű halak, ez lehet a legaktívabb horgászat – feltéve, ha eltaláljuk a helyet.
Végül megfoghatjuk azon a helyen, ahová éjjel megy táplálkozni, de ez gyakran inkább a pergető horgászok pályája. Zátonyesések, sekélyebb akadók mögötti területek, ahol a küszök összeállnak. A „vaksötét éjszakában” történő várakozás izgalmas ajándéka lehet a kapitális balin, illetve a mindent vivő öregharcsa. (Legnagyobb balinjaimat letett botos felszereléssel szinte kizárólag éjszaka fogtam.) No meg ne felejtsük el, gyakran ilyenkor érkeznek meg a tényleg nagyobb süllők is.
Ez egyrészt igaz az adott helyen történő aktivitásra, másrészt a helyváltoztatásra, harmadrészt a használt csalira.
Az adott helyen keresed a halat, nem lustálkodsz. Sok év tapasztalata alapján, ha éhes 5-10 percen belül elmarja, de gyakoriak a bedobás utáni azonnali akciók. Keresni kell a halat, nem üldögélünk tétlenül. Egyszerűen több kapásunk lesz – és ezért jöttünk. Persze az álomhelyen érdemes kicsit türelmesebbnek lenni….
A másik tényező a helyváltoztatás fontossága. Itt több tapasztalat együttes hatása érdekében „érdemes mozdulni”.
Az első, amit már említettünk. Főszabályként érdemes menni. Szűk óra a maximum egy helyen, ha csónakkal vagyunk. Ráadásul a sok kapás nem biztos, hogy jó irány, ha a kis csírák jönnek, akkor különösen nem feledkezünk bele az értelmetlen élménypecába. Egyszerűen máshová kell menni, ha nem megfelelő kapásaink vannak, mert nincs értelme ugyanazt duplikálni. Ha például sok az apró süllő, vagy a szerencsére egyre gyakoribb kisharcsa, akkor hasonló helyet nincs értelme választani, mert ott is sok lesz.
Ezért, ha úgy érezzük, hogy valami nincs rendben a mérettel és a fajtával, akkor keressünk más típusú helyet. Ez fordítva is igaz: ha egy bizonyos típusú hely jó halakat adott, akkor tudatosan keressünk egyanebben a periódusban ugyanilyen helyeket…
Harmadrészt a csali területén sem lustálkodunk. Mindig frissítjük a csalit, szétrágott cupákokkal nem vergődünk. A friss csalira több kapásunk lesz. Ugyanez igaz élő halas horgászatnál is, az órák óta döglött kifakult küsz és az élő csali között érdemi különbségek vannak.
Ha haldarab, akkor számos praktikát lehet megvalósítani. Farokszelettől a klasszikusháti filén keresztül a gerincmentes filén át a klasszikus snecikockáig számos megoldást választhatunk. Ami fontos: itt aztán végképp nem várunk a nyeletéssel – mert semmi értelme nincs. A hal védelmében is ez az egyetlen etikailag helyes megoldás.
Igen, az esetek egy részében ez igaz állítás. Mindig érdemes mérlegelni, hogy ki is tudjuk-e szedni az akadóból. Megint néhány praktikus javaslat:
Ha a sűrűben horgászunk, ehhez illeszkedő erősségű felszerelést használunk. Nincs értelme finomkodni. Itt fontos a megfelelő méretű ólom is, mert minden csúszás veszélyes lehet. Nagy bokrosban határozottan lecövekeljük a cuccot, a jó süllő ráhúz a megfelelő erősségű botra és nyeletés nélkül már jön is felfelé.
Ha körbe lehet horgászni az akadót, akkor szakírónk szerint is lehetőség nyílik a finomabb megoldások használatára. Ekkor ráengedjük az akadóra a sodrás segítségével a csalit, illetve gyakran jó megoldás az akadó belső széle is.
Végül +1 tipp: Előfordulhat, hogy minden igyekezetünk ellenére valamin áthúzott a hal, ez bizony gyakori akadóban történő süllőzés esetén. Nyilván lehet tépni, rángatni, de gyakorlatilag semmi értelme nincs – pont belehúzod a keresztben lévő fába. Inkább nem erőltetjük, hagyjuk, hogy fűzze kifelé magát.
Végül egy utolsó utáni ismételt kérés. Nem véletlenül alakult ki a ne nyelessél mozgalom! Haldarabnál különösen fontos az időben történő bevágás, mert így nem teszünk érdemi kárt a halakban. Akár süllő, akár méret alatti szürke harcsa a tettes, mindenképp törekedjünk az időben történő bevágásra.
Kattints a videóra, ha szeretnél tanulni és látni, hogyan kell ez a Tiszán csinálni!!! Más folyókon is működik.
