A modern technológia lehetővé teszi a társadalmak hatékonyabb irányítását, de egyre több országban felmerül a kérdés: meddig terjedhet az állami kontroll? Magyarországon az utóbbi időszakban olyan lépéseket figyelhetünk meg, amelyek a putyini Oroszország mintáit követik. Az arcfelismerő rendszerek egyre nagyobb szerepet kapnak a hatóságok eszköztárában, miközben a gyülekezési jog korlátozása is egyre szembetűnőbb.
Budapest utcáin az utóbbi években jelentősen megnőtt az arcfelismerő rendszerek által figyelt területek száma. A hivatalos indoklás szerint ez a bűnmegelőzést és a közbiztonság javítását szolgálja. Azonban a technológia alkalmazása egyre többször politikai célokat is szolgál: tüntetők, ellenzéki politikusok, aktivisták azonosítására is felhasználható.
A nemzetközi tapasztalatok azt mutatják, hogy az autoriter rendszerek előszeretettel vetik be ezeket az eszközöket a politikai ellenfelek ellehetetlenítésére. Oroszországban a kémfelszerelésként használt eszközök a megfigyelés rendszeres támaszai, Magyarországon pedig már a tavalyi országgyűlési választások idején is felmerült az ellenzéki politikusok mozgásának monitorozása.
A gyülekezési jog az egyik legfontosabb demokratikus alapjog, amelynek garantálása nélkülözhetetlen egy jogállam működésében. Azonban az utóbbi időben egyre szigorúbb korlátozások érintik ezt a jogot Magyarországon.
A Pride betiltása elleni tüntetés kapcsán Hadházy Ákos felhívta a figyelmet arra, hogy a tiltakozás nemcsak a Pride-ról szól, hanem a demokratikus jogok szűkítéséről is. A rendezvény után két tüntetőt előállítottak, ami további aggodalmakra ad okot.
A földön heverő ellenzéki politikai akciókat kísérő füstgyertyás demonstrációk is a hatalom túlzott reakcióját váltották ki. A momentumosok szerint számítanak rá, hogy a maximális büntetést fogják megkapni, ami további jogkorlátozási tendenciákra utal.
Oroszországban az elmúlt években a megfigyelési rendszerek kiépítése mellett a politikai törvényhozás is egyre szigorúbbá vált. A magyar helyzet egyre inkább erre az irányra hasonlít, hiszen az ellenzéki hangok elhallgattatása és a tiltakozások ellehetetlenítése a hatalom megerősítésének eszköze.
A kérdés az, hogy mennyire mehet el egy demokratikus állam az autoriter eszközök alkalmazásában anélkül, hogy nyílt diktatúrába csússzon át? A magyar társadalom több része még mindig kiáll a demokratikus jogok mellett, de a jelenlegi trendek azt mutatják, hogy a hatalom további szigorításokat vezethet be.
A modern technológiák és az állami ellenőrzés ötvözése veszélyes irányba terelheti a demokráciákat. Az arcfelismerő rendszerek, a gyülekezési jog korlátozása és az ellenzéki törekvések elnyomása együtt egy olyan jövő képét vetítik előre, amelyben a polgárok egyre kevésbé rendelkeznek valós szabadságokkal.
A kérdés, hogy a társadalom mennyire hajlandó fellépni ezen folyamatok ellen, mielőtt a demokratikus jogok teljes ellehetetlenülése bekövetkezik.