2024. május 29., szerda
Magdolna névnapja

Melyik hal lesz az év hala 2024-ben? - itt az idő választani!

2023-11-07 19:40 | Nézettség: 1482
Immár 14. alkalommal rendezi meg Magyar Haltani Társaság az "Év hala" választást. A társaság elnöksége, a hagyományokhoz híven, idén is három jelöltet állított, melyek a következők: a garda (Pelecus cultratus), a réticsík (Misgurnus fossilis) és a laposkeszeg (Ballerus ballerus). A horgászok, természetkedvelők és halbarátok e három, hazánkban őshonos halfaj közül választhatnak és adhatják le a szavazatukat.

Szavazni a 2024 év halára a Magyar Haltani Társaság oldálán lehetséges, ahol  2023. december 31-én déli 12:00 óráig lehet voksolni.

A szavazás eléréséhez kattints a képre!

Az év hala 2024 választás

A fotók forrása: https://haltanitarsasag.hu/fish-of-the-year

Az év hala 2024 - A jelöltek

Garda – Pelecus cultratus (Linnaeus, 1758)

A garda egy hosszan megnyúlt, oldalról erősen lapított hal, amely ezüstös csillogással rendelkezik. Relatíve nagyobb testű, akár 30-40 centiméteres, és néhány példány elérheti akár az 50 centiméteres testhosszt is. Jellegzetessége, hogy feje kicsi, szemei viszont kifejezetten nagyok. Szája felső állású, ivadékként főleg planktonikus szervezetekkel táplálkozik, míg felnőttként a víz felszínére hulló rovarokkal és kisebb halakkal gazdagítja étrendjét. A garda hátúszója igen kicsi és rövid, ami a faroknyélen helyezkedik el, míg a mellúszója hosszú, gyakran túlnyúlik a hátúszó tövén. Ezenkívül az oldalvonala is kanyargós és követi a has domborulatát.

Elterjedését és kedvelt élőhelyét tekintve a garda jól érzi magát mind a tengerben, mind az édesvízben, és a hazai populációi már teljesen alkalmazkodtak az édesvízi környezethez.

A garda elterjedési területe a Fekete-tenger és környéke. Magyarországon leginkább a bő vízű folyókban (pl. Duna, Rába, Ipoly, Dráva, Tisza, Bodrog) dévér- és néha márnazónájában, valamint a nagyobb tavakban (pl. Balaton) található meg. Az ívása általában március-május környékén történik csoportosan, és egyedi vonása, hogy ikrái szabadon lebegnek a vízben.

A gardának csekély a horgászati jelentősége, mivel húsa szálkás, de kifejezetten finom ízű. Az utóbbi két évtizedben tovább csökkent a jelentősége, de korábban a Tihanyi-szorosban a helyiek "kenyérhalaként" emlegették. A hazai horgászrekord a garda esetében 1,05 kg.

Réticsík – Misgurnus fossilis (Linnaeus, 1758)

A réticsík egy kis testű hal, melynek testformája hosszúkás és oldalról kevésbé lapított. Feje kicsi, szemei is aprók, és orra hosszú és kúpos, végén lekerekített. Szája alsó állású és kicsi, amihez 10 bajuszszál is tartozik. Pikkelyei aprók és alig láthatók, háta sötétbarna, oldalán hosszanti csíkok futnak, közülük a középső barna, a felette és alatta lévők pedig okkersárgák. A legnagyobb réticsík példányok testhossza elérheti a 30 centimétert.

Ez a hal általában olyan vizekben található meg, ahol a vízszint időnként változik, mint például mocsarak, sekély tavak, öreg holtágak, iszapos csatornák és nagyobb folyók hullámtéri gödrei. A főfolyók medrében ritkábban fordul elő. Érdekes jellemzője, hogy a lárvák külső kopoltyúpálcái és az idősebb példányok béllégzése lehetővé teszik számukra az oxigénszegény környezetben való túlélését.

A réticsík főként apró fenéklakó állatokkal táplálkozik, de különböző növényi részeket és szerves anyagokat is elfogyaszt. Régebben a mocsarakban történő halászatban fontos szerepet játszott, de az ilyen vizes területek felszámolása miatt a hazai populációja csökkent. Emiatt a réticsík ma már természetvédelmi oltalom alatt áll, és védelmi értéke 10.000 Ft. Korábban időjárási előrejelzést is adtak neki, mivel a vihar közeledését a légnyomás változásának érzékelésével jelezte, és gyakran a víz felszínére jött levegőért.

Laposkeszeg – Ballerus ballerus (Linnaeus, 1758)

A laposkeszeg egy megnyúlt testalkatú, alacsony hátú halfaj, mely erősen oldalról lapított testével a hazai keszegek között egyedülálló megjelenést mutat. A nevét éppen ezen testformájáról kapta. A legközelebbi rokona, a bagolykeszeg (Ballerus sapa) is hasonló, de a laposkeszegnek kisebb szeme van, és enyhén felső állású szája megkülönbözteti őket. Egy másik fontos különbség a hosszú farokalatti úszó, amelyet a többi keszegfajnál található.

A laposkeszeg teste ezüstösen fénylik, pikkelyeinek mérete felfelé haladva csökken. A testmérete legfeljebb 35 centiméter, de a kisebb példányok gyakoribbak.

Ez a halfaj főként a nagyobb folyók dévérzónáját részesíti előnyben, így a Duna és a Tisza vízrendszerében megtalálható, de nem igényli feltétlenül a folyamatos vízáramlást. Állóvízben is megtalálhatóak példányai, például a Balatonban.

Táplálékát planktonból szedi, főleg a felső vízrétegekben táplálkozik, ezért a horgászok csak ritkán fogják becézett zsákmányként, és nem gyakran célozzák meg. A planktonszervezeteken kívül vízfelszínre hullott rovarokat, algákat és szerves törmeléket is fogyaszt.

Az ívási időszaka áprilistól júniusig tart, ebben az időszakban az ikrás nőstények 20-70 ezer darab ikrát raknak a vízi növényekre vagy a köves-kavicsos aljzatra. Húsa hasonlóan jó ízű, mint a többi keszegféléé, de sajnos szálkás. A legnagyobb ismert hazai példány súlya 1 kg volt.

Korábbi győztesek

Az elmúlt három év választásának győztesei a következő halak voltak:

  • 2021: jászkeszeg (Leuciscus idus)
  • 2022: bodorka (Rutilus rutilus)
  • 2023: lápi póc (Umbra krameri)

Az alábbi videó az év hala 2023 választás győzteséről, a lápi pócról szól. Az év hala választás nemcsak nálunk, de több más országban is óriási hagyományokkal rendelkezik.

 

Kép és a videó forrása: https://www.youtube.com/watch?v=xDVxnaFinBk

További videók a témában