Versailles kastély, a francia történelem és pompa megtestesítője, mindig is a csillogás és a fényűzés szimbóluma volt. Azonban, a falak mögött rejtőző valóság messze állt a ragyogástól. XIV. Lajos, a Napkirály, uralkodása alatt a higiénia fogalma meglehetősen más volt, mint napjainkban. A korabeli arisztokrácia nem csak hogy ritkán tisztálkodott, de egyenesen félt a víztől. Az udvar mindennapi élete ezért számos olyan megoldást hozott magával, amely ma már elképzelhetetlen lenne.
A 17. századi Franciaországban az emberek úgy gondolták, hogy a víz közvetlen érintkezése a bőrrel különféle betegségeket okozhat. Ezért ritkán fürödtek, helyette inkább parfümöket és púdert használtak, hogy elfedjék a test szagát. Az udvar tagjai gyakran csak a kezüket és arcukat mosták meg nedves kendővel. A fürdők helyett a szappanok, parfümök és különböző illatos olajok voltak a higiénia fő eszközei.
Versailles, bár a szépség és a luxus megtestesítője, nem volt felszerelve modern értelemben vett illemhelyekkel. Az udvar tagjai és a szolgálók különböző, gyakran meglehetősen szokatlan megoldásokat alkalmaztak szükségleteik elvégzésére. A hatalmas palotában nem volt egyetlen egy WC. illemhely sem, így az emberek kénytelenek voltak különféle helyeken elvégezni szükségleteiket:
A tisztálkodás hiánya és a víz iránti félelem komoly következményekkel járt. Az udvar tagjai gyakran szenvedtek különféle bőrbetegségektől és fertőzésektől, amelyek súlyosabb esetekben akár halálosak is lehettek. A parfümök és illatos olajok bár elfedték a kellemetlen szagokat, de nem nyújtottak védelmet a baktériumok és kórokozók ellen.
A Versailles-i udvar élete tehát messze állt a tündérmeséktől. A fényűzés és pompa mögött egy olyan világ húzódott, ahol a higiénia és a tisztaság fogalma egészen mást jelentett, mint amit ma megszoktunk. XIV. Lajos udvara a maga piszkos titkaival azonban mégis egyedülálló és lenyűgöző marad a történelem lapjain.