2024. november 17., vasárnap
Hortenzia, Gergő névnapja
Hortenzia, Gergő névnapja
Jellemző élőhelyei közé tartoznak a Duna és annak mellékfolyói, ahol a lassú folyású, homokos vagy iszapos aljzatot kedveli. E hal színes megjelenése és érdekes szaporodási szokásai teszik különlegessé, amelyek fontos részét képezik a vízi ökoszisztémáknak. A videón láthatod, hogy milyen gyönyörűek.
Fotó: Sallai Zoltán
A szivárványos ökle viszonylag kis termetű hal, melynek testhossza általában 6-9 cm között mozog. Testének formája kárászszerű, a homloka széles és domború, szemei viszonylag nagyok. Jellegzetes külső tulajdonsága a fényes, kékes-türkizzöld csík, amely a test közepét díszíti. Az ivarérettség idején a hímek testét szivárványszínek borítják, ekkor a hát- és farokalatti úszók élénkpirosra váltanak.
Gyakorlatilag jelentéktelen. Leginkább régi horgásztörténetekben olvashatunk arról, hogy milyen zseniális süllőcsalihal. Minden további nélkül: a méretéből következően valószínűleg mágnesként vonzhatta a minél kisebb süllőket, ami sok okból megkérdőjelezhető magatartás.
Ráadásul az említett „öklék” jelentős része vélelmezhetően szélhajtó küsz, mert ennek a halnak sok helyen tájjellegű neve az ökle. Szóval remélhetőleg sokkal kevesebb esetben került csaliként a horogra, mint ahogy olvashatunk róla.
A szivárványos ökle szaporodása különleges, mivel a tojócső segítségével helyezi ikráit a festőkagyló kopoltyúinak tövébe. Ez a módszer biztosítja az ikrák és kikelő lárvák védelmét, ami kulcsfontosságú az állomány fenntartása és a faj túlélése szempontjából. Az ikrák és a fiatal halak védelme érdekében a faj a kagylók kopoltyúlemezei között fejlődik ki, ahol biztonságban vannak a ragadozók elől. Védett hal, sajnos egyre kevesebb helyen található meg.
Azért érdemes megismernünk, mert a szivárványos ökle egy példa arra, hogyan fűződik össze egy adott faj sorsa a környezetével, és hogy milyen lépéseket kell tenni a biodiverzitás megőrzése érdekében.
A videón láthatod, hogy milyen gyönyörűek.
