2024. november 13., szerda
Szilvia névnapja
Szilvia névnapja
Gyakorlatilag elég könnyen felismerhető hal narancsszínű uszonyainak, illetve főleg télen kékesnek tűnő hátának köszönhetően. Teste oldalról lapított, nem túl magas hátú, szája csúcsba nyíló, középállású. A has- és hátúszók első sugarai merőlegesen egy vonalba esnek, a hasvonal a has- és a farok alatti úszók között hengeres, él nincs rajta. A táplálékbő vizekben, magasabb, szélesebb hátú, ún. állóvízi változata él, szemben a „folyóvízi” nyúlánkabb egyedekkel – de ez szinte minden halunknál így van. Szemgyűrűje pirosa (innen a másik neve), a hát zöldesszürke, a has fehér, a páros úszók enyhén vörhenyesek, a páratlanok szürkésvörösek.
Mindenevő, természetes táplálékként rovarlárvát, aprócsigát, planktonrákokat, szúnyoglárvákat, hínárhajtásokat fogyaszt.
Április elején 10-12 °C-os vízhőmérsékleten csoportosan ívik. A hímeken ilyenkor ún. nászkiütés jelenik meg. Ha megfogod, fogod érezni a kezeddel is. Gyökérzetre, algás kövekre, vízinövényzetre ragad sárgás 1-1,5 mm átmérőjű ikrája. Az egyik leghajlamosabb halunk az összeívásra, elhúzódó ívása esetén képes kereszteződni mind a dévérkeszeggel (ez a gyakoribb) mind a vörösszárnyú keszeggel (ez a faj még később ívik). Összeívásaik életképesek, mindkét faj jegyeit magukon viselik és nagyobbra nőnek a bodorkánál. Szerintem sokan találkoztatok már olyan hallal, ami „ez is és az is volt egy kicsit”, no ők voltak a keverékek…
Népszerűségét és közismertségét jól mutatja, hogy 2022-ben a bodorka lett az év hala Magyarországon.
Mert rendkívül jól mozog, illetve a ragadozó halak jelentős része ismeri és szereti. Sorrendben összefoglalva a kisebb példányok süllőre tökéletesek, a nagyobb példányok az értelmes süllőkre , illetve a kisebb csukákra alkalmasak, míg az igazi tenyeres „bombázók” a rendesebb csukákra és a harcsákra utazók csodafegyverei. Ráadásul mind csukázó úszós szerelésre, mind fenekező süllőzőre, mind vízfelszíni harcsázásra tökéletesen alkalmas csalihal. Jó vitalitású, kimondottan aktív csalihal, aki sokat horgászott csukára péternoszter úszós szereléssel, tudja miről beszélek. Megfelelően felkínálva – természetellenes mozgásával – messzebbről is becsalja a jó csukát és éjszaka a jó harcsát is.
A vörösszárnyú keszeg mellett gyerekkorunk egyik legkedveltebb (és leggyakoribb hala). Ráadásul kora tavasztól késő őszig aktívan eszik (jelzem télen is), meglehetősen jól fogható hal.
A horgászati technika megválasztásában rengeteg lehetőség adódik, alapjaiban véve a legfontosabb paraméter, hogy milyen messze vannak az általunk megcélzott bodorkák. Melegebb vízben általában a part szélén is elérhetők, ilyenkor a választott módszer értelemszerűen spiccbotot, vagy rakós bot. Ha messzebb vannak, akkor előkerülhetnek a match botok, illetve a light pickerek. Személy szerint számos zimankós időben történő csalihalhiányos időszakban mentette meg a napot egy lefinomított picker, akár a fogott bodri segítségével később fogott csuka vagy süllő személyében.
Az igazi móka számomra – mint általában minden keszegezés esetében – a 4-6 méter hosszúságú spiccbottal történő pörgős horgászat, amivel már kényelmesen elérjük a halakat. Eltekintve a téli, kora tavaszi időszaktól elég mohó keszegféle, nem kell túlfinomítani neki a pecát, sem zsinórban, sem horogméretben.
Az egyik az, hogy rajong a kendermagért. Minden tisztességesebb bodorkás kaja érdemi őrölt kendermagot tartalmaz. Emellett nem hibázhatsz nagyot, ha mellette egész főtt kenderrel is kényezteted őket.
Ha meg „jó tenyeres” bodorkát szeretnél fogni (ugyanez igaz a vörösszárnyúra is) akkor a helyes irány konzerv (vagy fagyasztott) csemege kukorica gyakorlatilag minden mennyiségben. Itt a folyamatosan potyogtatott néhány szem már a lehullóban történő horgászathoz vezethet, ami szerintem a keszegezés csúcsa. Ráadásul, ha jól csinálod meg fogsz lepődni, mert ha van a vízben jó dévér, vagy nagy kárász, akkor előbb-utóbb benne marad a bot egy leszállós kapásban…
Nyilván, ha hideg vízben csalihalat szeretnénk fogni, akkor meg pontosan a finomítás irányába kell elmozdulni: pinki, vagy szúnyoglárva, 0,5-1 grammos úszó precízen súlyozva, 10-12-es damil. Ezen a felszerelésen még télen is határozott a kapás.
Az egyik legkirályabb sütőhal, ráadásul a késő őszi, téli, kora tavaszi „nagy friss hal éhínségek” idején is fogható. Mivel nem nagy testű hal, így az igazi felhasználási területe a különböző módon megsütött friss bodorka. Ennél a halnál a tapasztalatok alapján (a vörösszárnyúval együtt!!!) különösen sokat ront a hús minőségén a fagyasztás. (Különben ez szerintem általában is igaz a halhúsra – pontosan ezért nem kell teletömni a hűtőt 20 dekás keszegekkel).
Általánosságban a sűrűn beirdalt keszeg a magyar konyha egyik klasszikus „remekműve”, bár számos elkészítési módja létezik, sokan mégsem mernek nekivágni. Pedig a megfelelő előkészítéssel és ízletes panírozással, mint a kukoricaliszt, a zsemlemorzsa, vagy a paprikás liszt vagy akár ezek keveréke, az étel garantáltan a család minden tagjának kedvence lesz.
Néhány praktikus jótanács, ami még javít az élményen.
Egyrészt rendesen irdalsz, nem nagyzolod el. Minél „vastagabb hátú” a bodorka, attól jobban odafigyelsz, mert a sült halnál egyetlen dolog tudja elvenni az élmény kiteljesedését – a szálkázás.
Bodorkánál a mesterek különösen javasolják a fokhagyma-zsemlemorzsa kombinációt. Próbáld ki, várjuk a visszajelzéseket.
Régen még voltak igazi telek, ezért volt jég is. Gyakorlatilag egész télen mentünk lékelni, a Körös holtágaktól a tiszai kubikokig. Volt víz is és volt hal is. Azok a téli napok, amikor a horgászat vágya erősebb volt a hidegnél, mindig különlegesek voltak – persze szinte minden hétvége így alakult…
Akkoriban még soha nem vittünk magunkkal csalihalakat, a színes keszegek (bodorka és vörösszárnyú) még olyan mennyiségben volt jelen a vizeinkben, hogy a télen meleg lakásban tartott trágyagilisztákkal minden további nélkül bőségesen fogtunk elég csalihalat. Érdekes módon a délután mindig erősebb fogásokat hozott, köztük sok testesebb bodorkát, aminek rendkívül tudtunk örülni. A szerencsésebb napok végére olyan mennyiségű hal gyűlt össze, hogy általában úgy döntöttünk – főleg, ha volt mellette értelmes csuka is - este egy közös sütögetés keretében elkészítjük őket. Persze felnőtt ésszel visszaemlékezve jobbára gyerektenyérnyi csalihalak voltak, de ez is a történet része…
Napjainkban egyre kevesebb a bodorka és egyre kevesebb és kisebb a csuka , ha télen kimegyek horgászni a szabad vízfelületre, akkor megfelelően lefinomított felszerelés esetén jól jön az ezüstkárász, illetve a kétnyaras telepített ponty…
Ha akarsz látni egy színvonalas filmet gyönyörű bodorkákkal, akkor kattints a videóra!
