A rakott tarhonya az a klasszikus magyar fogás, amely egyszerre laktató, otthonos és meglepően gazdag ízvilágú. Nem bonyolult étel, mégis rengeteg apró technikai részlet dönti el, hogy valóban emlékezetes lesz-e. Ez a változat a pirított tarhonya, a füstölt kolbász, a szaftos hús, a tojás és a tejföl tökéletes egyensúlyára épül.

A jó rakott tarhonya alapja a szép aranybarnára pirított tarhonya. A pirítás során kevés zsiradék szükséges, épp csak annyi, hogy a szemek fényesek legyenek, de ne álljon rajtuk a zsír. A magas hőfokon indított pirítás adja meg azt a jellegzetes pirított tésztaízt, amely az egész étel karakterét meghatározza.
A megfelelően sózott, forró vízzel felöntött tarhonya akkor tökéletes, ha nem száraz, de nem is pépes – enyhén szaftos állaggal dolgozunk tovább.
A rakott tarhonya egyik kulcsa a füstölt jelleg. Ehhez ideális választás a lángolt vagy füstölt kolbász, amely nem túl száraz, így ízletes szaftot ad a húsos rétegnek.
A darált sertéshús felveszi a kolbász ízét, a hagymás-fokhagymás alap, valamint a friss paprika és paradicsom pedig enyhén lecsós jelleget kölcsönöz az ételnek. A pirospaprika, a visszafogott bors és az óvatos sózás biztosítja, hogy az ízek ne nyomják el egymást.

A klasszikus rakott tarhonya három rétegben működik a legjobban:
alul tarhonya,
középen szaftos húsos-keverék és főtt tojás,
felül ismét tarhonya,
amit tejfölös réteg zár le.
A tojás nemcsak laktatóbbá teszi az ételt, hanem segít az ízek összetartásában is. A tetején eloszlatott tejföl sütés közben enyhén pirul, mégis krémes marad.

A 200 °C-on, alsó-felső sütéssel készülő rakott tarhonya akkor az igazi, ha a sütés után pihenni hagyjuk. Ez idő alatt az ízek teljesen összeérnek, az állag megszilárdul, mégis szaftos marad.
Tálaláskor friss tejföllel és bármilyen savanyúsággal tökéletes főétel, amely másnap talán még finomabb.