Ez a ragadozóhal megnyúlt, aránylag alacsony, de a süllőnél magasabb hátú, oldalról lapított testű. Hosszú fejét csúcsba nyíló szája és nagy szemei jellemzik. Zöldesszürke oldalát határozottabb vonalú sötét harántsávok tarkítják. Leginkább rokona, a süllő hasonlít hozzá, de annak orra és teste nyújtottabb, oldalainak harántsávozása szabálytalanabb és elmosódottabb, a szája nagyobb, és a kifejlett példányoknak ebfoga van. A nagyobb kősüllők testhossza 30, ritkán 40 cm.
A kősüllő szaporodása márciustól júniusig tart. Ikráit a növényekkel benőtt sekély vizekben rakja le, melyeket a szülők magukra hagynak. Ez a szaporodási szokás lehetővé teszi, hogy a kősüllő utódai megfelelő védelmet kapjanak a ragadozókkal szemben, hiszen a növényzet között jobban el tudnak rejtőzni.
A kősüllők szinte állandó takarásban élnek, kedvelik a félhomályt, emiatt horgászatuk is hajnalban vagy az esti órákban a legeredményesebb. Ősszel egyre nagyobb csapatokba verődnek, tudatosan keresik a lassabb vizet, illetve ahogy közeledik a tél egyre inkább a folyók különböző öbleiben, kikötőkben is megtalálhatók.
A kősüllő szaporodása és életmódja különleges figyelmet érdemel, hiszen ezek az őshonos halak nemcsak a horgászok számára értékesek, hanem a természetes vízi ökoszisztémák fontos szereplői is.
Egyrészt ki lehet használni, hogy mindenevő, ezért a gilisztától a halszeleten keresztül az élő kishalig mindenre rámozdul. Ráadásul elég mohó hal, tehát ha sikerül megtalálni, akkor több példányával találkozhatunk.
Az esetek jelentős részében viszont leginkább az UL pergetők zsákmánya, rendkívül szórakoztató pecát biztosít gyakori kapásaival, ha sikerül elkapni egy nagyobb csapatot. Ha szakmai mesterfogásokat is szeretnél tanulni, akkor nézd meg a videót!